2015. március 31., kedd

Aride



Szombat este félálomban kaptuk a hívást Alextól, hogy másnapra meglepetést szervezett nekünk. Kiderült, hogy elintézte, amit régóta szerettünk volna és Aride-ra látogathattunk másnap. Aride 10 km-re fekszik Praslintól északra. Több millió madár fészkel itt, amivel a központi szigetek legkiemelkedőbb fészkelőhelye. A szigetre jutás kicsit körülményesebb, mint Cousinra, hiszen jóval messzebb van, de szervezett formában ez a sziget is elérhető a turisták számára is. A sziget védett területként működik, és akárcsak Cousinon, itt is különböző fontos kutató és természetvédelmi munkákkal foglalkoznak. Reggel 11-re érkezett értünk a Cousin hajó Praslinra, ahonnan kezdetét vette utazásunk.
  

Alex, Auron, Jess, Steve, Laci és én mentünk. Általában nagyobb hajókkal, vitorlásokkal szokták megközelíteni a szigetet, mi azonban a szigetünk saját hajójával mentünk. Ez jóval több rázkódással jár, hiszen a nagyobb hullámokon a kisebb csónak jóval intenzívebben csapódik oda a hullámhoz, de direkt olyan napot választottak nekünk erre, amikor biztonságosan eljuthattunk oda. Ennek ellenére az utazás kényelmesnek biztos nem volt mondható, másnap kinek a feneke, kinek a háta fájt az izomláztól, valamint a csurom vizes öltözet sem számított meglepő dolognak a csónak utasai körében. Odafele az úton található egy kisebb sziget, mely sziklás és Booby (Búbi) névre hallgat, ennek a környékén közvetlen közelről volt szerencsénk megpillantani a csónakból a delfineket. Sokkal közelebb voltak, mint eddig bármikor, számomra ez volt a nap egyik legmeghatározóbb és leggyönyörűbb pillanata. A kivillanó hátúszóik és a farkukon megcsillanó napfény teljesen lenyűgözött.
  

Aride szigetén dolgozott régebben Alex, így a szigetre érve ő idegen-vezetett minket. Nagyon takaros házaik vannak a személyzet számára, szép tisztának tűntek. A sziget egy részén saját maguk számára kis veteményesben termelnek paradicsomot, padlizsánt, chilit, vannak saját narancs és banánfáik is.
  


Útközben találtunk egy hatalmas banyan fát is, ahol kötelező elem volt Tarzan kiáltásokkal kísérve himbálózni rajta.

  


A szigeten ugyanúgy megtalálhatóak magpie robynok, poszáták, fodyk, tündércsérek és tropicbird-ök, mint Cousinon, viszont ami különleges, hogy ugyan igen ritka, de költ náluk red-tailed tropicbird – aminek jellegzetessége, hogy faroktolla nem fehér, hanem piros, illetve rengeteg különböző csér fő fészkelő helye, még néhány fregattmadár is költ  a szigeten. Utunkat a kilátó felé vettük, amit hosszas felfelé mászással sikerült elérnünk, pont amikor már a trópusi melegben mindenki kezdte volna feladni a küzdelmet. Egy csodaszép kilátóponthoz értünk és a lábunk előtt terült el a végtelen Indiai óceán.
  
    
 

Amiért pedig idáig kaptattunk, azok nem mások mint a fregattmadarak, akik karnyújtásnyi távolságban repültek el tőlünk. Sohasem láttunk még ilyen közelről ilyen madarat, lélegzetelállító élmény volt.


A túránk befejezése után a helyi személyzet meghívott minket egy BBQ ebédre, eszméletlen finom menüsoruk volt, rég ettem ennyi féle ennyire ízletesen elkészített fogást. A végén egy különleges kókuszos-banános édességet is kóstoltunk, aminek a receptjéért rágni fogom Auron fülét. 
  


A nap végén a kis csónakunkkal Cousin felé vettük az irányt, ha lehet hazafelé még keményebb utunk volt, egyáltalán nem veszélyes, hiszen remekül értenek hozzá, hogyan kell a helyi vizeken közlekedni, viszont annál kényelmetlenebb amikor ugye egy-egy hullámon megugrik a csónak, majd újból vizet ér, olyankor elég kellemetlenül tud fájni. Összességében kalandos, kihagyhatatlan élmény volt, nagyon boldogok vagyunk, hogy betekintést kaphattunk egy újabb sziget különleges hangulatába, egyik sem hasonlítható a másikhoz.
  



http://www.seychelle-szigetek-utazas.hu

2015. március 30., hétfő

La Digue



Még sötét volt és viszonylag hűvös, amikor hajnalban felkeltünk szombaton Praslinon. Az első buszt vettük célba, amihez 4:45ös ébresztő járt. Mivel a buszközlekedés kicsit kiszámíthatatlanabb, mint az otthoni BKV, így 5:45kor már az aszfaltra festett jelzésnél ácsorogtunk a sötétben. A várakozás közben lassan ránk virradt, de végül 6:05 körül befutott a busz is. Még mindig ugyanolyan hullámvasutas élmény a szűk kis utakon repeszteni velük, mint 3éve. Az egyik oldalon hol a tenger mossa az út szélét, hol a hatalmas gránitsziklák nyúlnak be az útba, azt az érzést keltve, hogy a kisujjad se mernéd a kettő közé dugni. Fél 7-re megérkeztünk a komphoz, ami jól ismert környék számunkra, hiszen három éve itt szálltunk meg a Le Grand Blue-ban. Láttuk a helyet ahol anno reggeliztünk, valaki épp a hatalmas ablakokat tárta ki, lehet Liz volt a pincérünk, akivel néha azóta is levelezek.
    
  

Az első Cat Rose Ferry 7 órakor indult, a reggeli nap fényeiben gyönyörködtünk Praslinban. A komp nagyjából 15-20 perc alatt teszi meg az utat a két sziget között. Odaérve kibéreltünk két biciklit, amikkel egész nap közlekedtünk. Minden biciklin van egy kis kosár, ahova bele tudod pakolni a kis holmidat. Ezek után a kikötőtől balra vettük az irányt, ahol Freya és Jess ajánlottak egy jó kis éttermet, ami nem túl drága és szerettünk volna reggelizni. Ez volt a mi hivatalos luxus napunk, 3 hét szigetes elzártság után. El sem tudjátok képzelni milyen jólesett a rendes zuhany, a szép tiszta angol WC és a mosógép nyújtotta luxus. Rövidesen megtaláltuk az éttermet, ahol fenséges reggelit hoztak gyümölcs tállal, kávéval, friss juice-al, rántottával. Szuper volt, igazi nyaraló turistáknak éreztük magunkat.
 
 


La Digue a harmadik legismertebb szigete Seychelle-nek, mely Praslintól nem messze fekszik. Igazi kis ékszerdoboz, melyhez olyan híres strandok tartoznak, ahol a Bounty és Bacardi reklámokat forgatják. Festői szépségű strandjai a világ legszebbjei között vannak. A leghíresebb az Anse Source D’Argent, ami az L’Union Estate részhez tartozik. Erre a partszakaszra belépőt kell váltani (100SCR) és olyan dolgoknak ad otthont, mint a híres Emanulle ház, a fehér homokos reklám partok, valamint régi kókuszültetvények, kopra prések, vaníliaültetvények és aldabra óriás teknősök. Mi már három éve láttuk ezeket, így most a Veuve Special Reservet vettük célba inkább. Itt a világon egyedül megtalálhatóak, az ún. paradicsomi légykapó azaz paradise flycatcher madarak. A madár csak ezen a szigeten él a világon és kritikusan veszélyeztetett. Legutóbb is láttuk őket, de annyira nagy hatással volt ránk, hogy újra meg szerettük volna nézni.  A belépés a parkba ingyenes, ám a madarakat nem könnyű megpillantani. Ha hétköznap megyünk a bejáratnál lévő irodában szívesen segítenek nekünk, ám hétvégén magunkra számíthatunk csak. 
 
 


A park területén a becslések szerint 10 pár él. A kisebb utakon moszkitók felbukkannak, ajánlott szúnyogriasztót a táskába dobni. A délelőtt java részét itt töltöttük, majd a kikötő felé vettük az irányt, ahol a helyi take awayből, egy BBQ csirkét vettünk rizzsel és magnó chatneyval. Az elemózsiával a kosarunkban nekivágtunk a sziget balra eső szakaszának, melyre legutóbb nem volt időnk. Az út folyamatos lejtők és emelkedős sorozata, a trópusi melegben nem könnyű megküzdeni velük, de útközben rengeteg pihenőhely várja frissítőkkel a fáradt turistákat.
 

Mi találtunk egy szimpatikus partszakaszt egy függőággyal és letelepedtünk az ebéd elfogyasztására.Pillanatok alatt három kutyus is csatlakozott hozzánk. 
    

Utána végigbicikliztük szinte az egész útszakaszt majd a 15:30as komppal jöttünk haza, hogy Praslinon még bőven elérjük a buszokat a Nature Seychelles Irodájáig, ahol a remek kis szállásunk volt. Praslinra érve a Jettynél, még Justint is megpillantottam a kocsijába, ő volt a házigazdánk három éve… kicsi ez a sziget, én pedig rettentően örültem neki. Szép napot zártunk La Diguen, egyedül annyi változást érzékeltünk, hogy sokkal több kocsi közlekedik La Diguen, mint három éve. Lehet csak az épp sok felé zajló építkezések miatt, de rengeteg turistákat szállító járművel találkoztunk összevetve a múltkori látogatásunkkal. Ettől függetlenül festői szépségű sziget, melyet kár lenne kihagyni, hiszen minden szigetnek más és más varázsa van.
    


http://www.seychelle-szigetek-utazas.hu

2015. március 26., csütörtök


Ma volt Freya utolsó napja Cousinon. Reggel teknősöket ástunk ki a fészekből, találtunk vagy 50-et. Azt hiszem az összes vadőr teljesen bolondnak néz minket fehér embereket. Egyedül Alex érti a vicceinket és ő van velünk sokat, a többiekkel mindig fura és nehéz a kommunikáció. Az ő elvük, hogy a teknősökhöz hozzá sem kell és lehet nyúlni, hiába sülnek meg a napon amíg a vízhez érnek. Amikor a csónakokat tolták be a vízbe, én a közelben álltam és néztem ahogy a teknősök szerencsésen vízbe érnek. Kiderült, hogy az összes vadőr azon aggódott közben, hogy majd biztos belerakom a vízbe a teknősöket és az nem jó nekik…egyrészt nyilván nem rakom bele, csak álltam és aki szegény felborult a hullámtól és szenvedett azt próbáltam irányba fordítani, illetve aki a hajó útjában mászott azt nyilván arrébb raktam nehogy rátolják, vagy rálépjenek. Később aztán az egyikük megkérdezte, hogy „na, megöltem az összes kis teknőst?”, én ezt az előzményt nem tudtam és azt hittem szarkasztikus humora van, szóval én idióta azt válaszoltam nevetve, hogy persze mindet a vízbe dobtam”. De én meg voltam győződve, hogy viccelnek, de már sokadjára belefutottunk ebbe, hogy nem értik az ember vicceit. Nem csak az enyémet a többiekét sem. Szóval most meg vannak győződve róla, hogy teknős gyilkos vagyok.
Délután végigjártuk a tündércsér fészkeket Lacival, hogy egyedül is megtalálom-e őket Freya nélkül. Sikerült teljesíteni, de egy csibénk megint a földön volt, egy pedig, akit visszaraktunk pár napja elpusztult…nagyon szomorú.
Voltunk a lányokkal együtt búvárkodni és láttunk megint teknősöket és fehér uszonyú szirtcápát. Nem voltak a legjobbak a látási viszonyok.
  

Ma este tartottuk Freya búcsú buliját, megkóstoltuk a breadfruit-ot vajjal illetve Alex sütött banana cake-t is. Holnaptól pedig irány hétfőig a civilizáció, jelentkezünk majd hétfőn újult erővel.
  

http://www.seychelle-szigetek-utazas.hu

2015. március 25., szerda


Az időjárás ma kicsit hűvösebbre fordult. Reggeltől kezdve kellemesen járt a levegő, ami végre azt jelentette, hogy nem szakadt a víz az emberről ha egy helyben ült mozdulatlanul. Délután megint két külön csapatra váltunk és mi Freyával leszedtük a régi jelöléseket a fákról a tündércséreknél, amiket nem használunk már. Már odafelé láttuk, hogy a távolban a nyílt óceánon mindenfelé hatalmas esőfüggönyök vannak és haragos felhők kezdtek gyülekezni. Aztán egyszer csak jött a vihar orkán erejű szele, futottam haza leszedni a szárítóról a ruháinkat, mert nincs elég ruhacsipeszünk és így is mire visszaértem a bokorban találtam meg a ruháink többségét. A szél olyan erős volt, hogy levitte a teraszról a műanyag székeket is.
  

Laci amikor visszafelé jött talált egy pisoniába ragadt tropicbird-öt, így a teraszon próbáltuk megszabadítani a ragadós, bogáncs szerű magoktól. A tropicbird-ök igen nagy madarak, hatalmas csőrrel, tőlük én azért tartok, akkora erejük van és akkorát tudnak csípni, hogy segítség nélkül egymagam nem szívesen fognám meg őket. A hatalmas madárhoz hatalmas hang is tartozik, torka szakadtából rikácsolt. 


Annyira rohan a hét, el sem hiszem, hogy nemsokára újra hétvége van. Péntek kora délután visznek át minket Praslinra, hétfő reggel pedig vissza a szigetre, így a hétvégén sajnos nem fogunk tudni jelentkezni, de hétfőn minden kalandunkról beszámolunk. Nem akarjuk kockáztatni, hogy a laptop esetleg elázzon a csónakos útjaink alatt és ne tudjuk használni amíg itt vagyunk, így nem utaztatjuk magunkkal két napra.
Holnap tartjuk Freya búcsú BBQ buliját, amihez Alex Mahéról hoz hamburger zsemléket. Nagyon örülünk a kicsit enyhébb időnek, még ebben sem kell gyorsan hosszú ujjúba öltözni, szimplán csak kellemes, elviselhetőbb hőmérséklet van, nem kókadozunk a trópusi kánikulában.
  


http://www.seychelle-szigetek-utazas.hu