La Digue

Még sötét volt és viszonylag hűvös, amikor hajnalban felkeltünk szombaton Praslinon. Az első buszt vettük célba, amihez 4:45ös ébresztő járt. Mivel a buszközlekedés kicsit kiszámíthatatlanabb, mint az otthoni BKV, így 5:45kor már az aszfaltra festett jelzésnél ácsorogtunk a sötétben. A várakozás közben lassan ránk virradt, de végül 6:05 körül befutott a busz is. Még mindig ugyanolyan hullámvasutas élmény a szűk kis utakon repeszteni velük, mint 3éve. Az egyik oldalon hol a tenger mossa az út szélét, hol a hatalmas gránitsziklák nyúlnak be az útba, azt az érzést keltve, hogy a kisujjad se mernéd a kettő közé dugni. Fél 7-re megérkeztünk a komphoz, ami jól ismert környék számunkra, hiszen három éve itt szálltunk meg a Le Grand Blue-ban. Láttuk a helyet ahol anno reggeliztünk, valaki épp a hatalmas ablakokat tárta ki, lehet Liz volt a pincérünk, akivel néha azóta is levelezek.
    

  

Az első Cat Rose Ferry 7 órakor indult, a reggeli nap fényeiben gyönyörködtünk Praslinban. A komp nagyjából 15-20 perc alatt teszi meg az utat a két sziget között. Odaérve kibéreltünk két biciklit, amikkel egész nap közlekedtünk. Minden biciklin van egy kis kosár, ahova bele tudod pakolni a kis holmidat. Ezek után a kikötőtől balra vettük az irányt, ahol Freya és Jess ajánlottak egy jó kis éttermet, ami nem túl drága és szerettünk volna reggelizni. Ez volt a mi hivatalos luxus napunk, 3 hét szigetes elzártság után. El sem tudjátok képzelni milyen jólesett a rendes zuhany, a szép tiszta angol WC és a mosógép nyújtotta luxus. Rövidesen megtaláltuk az éttermet, ahol fenséges reggelit hoztak gyümölcs tállal, kávéval, friss juice-al, rántottával. Szuper volt, igazi nyaraló turistáknak éreztük magunkat.
 

 

La Digue a harmadik legismertebb szigete Seychelle-nek, mely Praslintól nem messze fekszik. Igazi kis ékszerdoboz, melyhez olyan híres strandok tartoznak, ahol a Bounty és Bacardi reklámokat forgatják. Festői szépségű strandjai a világ legszebbjei között vannak. A leghíresebb az Anse Source D’Argent, ami az L’Union Estate részhez tartozik. Erre a partszakaszra belépőt kell váltani (100SCR) és olyan dolgoknak ad otthont, mint a híres Emanulle ház, a fehér homokos reklám partok, valamint régi kókuszültetvények, kopra prések, vaníliaültetvények és aldabra óriás teknősök. Mi már három éve láttuk ezeket, így most a Veuve Special Reservet vettük célba inkább. Itt a világon egyedül megtalálhatóak, az ún. paradicsomi légykapó azaz paradise flycatcher madarak. A madár csak ezen a szigeten él a világon és kritikusan veszélyeztetett. Legutóbb is láttuk őket, de annyira nagy hatással volt ránk, hogy újra meg szerettük volna nézni.  A belépés a parkba ingyenes, ám a madarakat nem könnyű megpillantani. Ha hétköznap megyünk a bejáratnál lévő irodában szívesen segítenek nekünk, ám hétvégén magunkra számíthatunk csak. 

 

 

A park területén a becslések szerint 10 pár él. A kisebb utakon moszkitók felbukkannak, ajánlott szúnyogriasztót a táskába dobni. A délelőtt java részét itt töltöttük, majd a kikötő felé vettük az irányt, ahol a helyi take awayből, egy BBQ csirkét vettünk rizzsel és magnó chatneyval. Az elemózsiával a kosarunkban nekivágtunk a sziget balra eső szakaszának, melyre legutóbb nem volt időnk. Az út folyamatos lejtők és emelkedős sorozata, a trópusi melegben nem könnyű megküzdeni velük, de útközben rengeteg pihenőhely várja frissítőkkel a fáradt turistákat.

 

Mi találtunk egy szimpatikus partszakaszt egy függőággyal és letelepedtünk az ebéd elfogyasztására.Pillanatok alatt három kutyus is csatlakozott hozzánk. 
    

Utána végigbicikliztük szinte az egész útszakaszt majd a 15:30as komppal jöttünk haza, hogy Praslinon még bőven elérjük a buszokat a Nature Seychelles Irodájáig, ahol a remek kis szállásunk volt. Praslinra érve a Jettynél, még Justint is megpillantottam a kocsijába, ő volt a házigazdánk három éve… kicsi ez a sziget, én pedig rettentően örültem neki. Szép napot zártunk La Diguen, egyedül annyi változást érzékeltünk, hogy sokkal több kocsi közlekedik La Diguen, mint három éve. Lehet csak az épp sok felé zajló építkezések miatt, de rengeteg turistákat szállító járművel találkoztunk összevetve a múltkori látogatásunkkal. Ettől függetlenül festői szépségű sziget, melyet kár lenne kihagyni, hiszen minden szigetnek más és más varázsa van.