2015. április 29., szerda

 A mai napon a sziget saját hajóiról, a Cousin csónakokról mesélünk Nektek kicsit. Ahogyan azt említettem már Cousin szigetére csak a saját csónakjaink (összesen három) érhetnek partot. Erre a szigorú szabályozásra az élővilág megóvása miatt van szükség, hiszen könnyen bekerülhetne patkány vagy bármilyen más ragadozó is a nem ellenőrzött hajókról, ami a sziget teljes élővilágára, főleg a madarakra nézve, tragikus végkimenetelű lenne. így a turisták ide látogatását is ezekkel a csónakokkal kell megoldanunk, az összes hajó, katamarán, vitorlás, motorcsónak Cousin partjaitól távolabb horgonyzik (ezzel kapcsolatban is szigorú szabályozás van, hol lehet és nem lehet horgonyozni, hiszen a szigetet körülvevő 400 méteres tengerszakasz is védettséget élvez). Ide érkeznek ki a csónakok, fix időpontban, minden nap 10 órától kezdődően. Aki nincsen itt időre, az bizony lemarad, volt rá példa, hogy késve érkezett katamarán, mire a Cousin csónkok rég befejezték a turisták partra hozatalát, így hoppon maradtak.
A csónakról tudni kell, hogy alapvetően nagyon figyelnek a szigetre érkező turisták biztonságára, de a nagy hullámok néha megnehezítik a személyzet dolgát. Pár hete, Sam -az új vadőr- első munkanapján valahogyan egy nagy hullámtól a csónak alá került és annyira csúnyán megütötte a lábát, hogy egy ideig azt hittük eltört, úgy emelték be a csónakba a srácok és vitték át Praslinra az orvoshoz. Szerencsére már a saját lábán jöhetett haza aznap és azóta is használja, csak csúnyán megütötte. Az előző főnök még Tom előtt például valahogyan a csónak útjába került, ugyanis amikor az utasokkal végeznek, akkor a csónak még egyszer visszamegy és úgynevezett rollereket dobnak az útjába, így landol a homokon, amilyen messze csak tud a tengertől és a hullámoktól, ezzel is lerövidítve a távot, amin fel kell még tolni a homokon.
  
Cousin személyzete a csónakot tolja a vízre

  
a nagy hajóról érkeznek a szigetre a turisták
a srácok várnak a csónakra a parton

  
  
Jules, aki minden nap mosolyt csal az arcunkra
Valahogyan ennek a során került az előző vadőrök főnöke a csónak útjába és maga is egy ilyen roller szerepét töltötte be, teljesen átment rajta a csónak. Állítólag mindkét lába csúnyán roncsolódott, de legalább túlélte az esetet. Egy biztos, a csónakok körül figyelni kell, szerencsére minket önkénteseket maximálisan próbálnak védeni, például amikor csak mi személyzet megyünk, ugyan nincs annyira jó dolgunk mint  turistáknak, akiket a homoktól rátolnak a vízre, de annyiban könnyítenek nekünk, hogy a lányok ugorhatnak elsőnek a csónakba, amint a vízre kerül, utána a fiú önkéntesek és a tapasztalt személyzet csak ezután, addig is tovább futva a csónakkal. Mindenesetre ez az egyetlen dolog mit nem fogok hiányolni, minden alkalommal idegeskedem rajta. Nagyon nagy hullámok esetén -amire eddig nem volt példa- extra védelmet kapnánk, egyrészt ekkor ugyanúgy mint a turistákat, minket is a vízre tolnak csónakostul, másrészt olyankor kapnánk mentőmellényt. Szerencsére egyikre sem volt szükségünk idáig.
  
életérzés
a "roller" amin a hajó tovább gurul
James Bondot simán lekörözik

A mai napon nagyon forgalmas napunk volt, a vendégek érkezése után érkezett egy nagy gyerekcsoport, akik Praslinról jöttek egy iskolából, vegyed életkorban 6-13 éves korig. Egyrészt a csónakok tologatásánál, másrészt a gyerekekkel is kellett segítenünk. Én a gyerek szekció irányítására mentem, a csónakok helyett igazi kis koboldok voltak egytől egyig. Michaela fenekére szó szerint rápaskolt, rácsapott az egyik alig 6 év körüli kisfiú, akin látni lehetett, hogy már pontosan érti és felméri ennek a jelentését, fiatal kora ellenére.

Mondjuk ma a vendégek között is érkezett egy őszhajú férfi (60 körül), aki a két kamasz unokáját hozta és amikor a "shelter"nél üdvözöltem ő fogta magát és megsimogatta az arcom, majd olaszul elmondta közben mennyire szépnek talál... egy pár pillanatig csak döbbentem konstatáltam  dolgokat, aztán nevetve meséltem a többieknek, hogy ilyen sem történt velem, hogy idegenek cukin arcon simogatnak, de hát a vendégeinkért mindent, továbbra is kedvesen mosolyogni kell.

Reggel ültetnünk kellett kis magokat földbe, hogy később kazuarina és fruitbat fákat neveljünk belőle, amiket majd a szigeten kell szétültetni.
  
a fák termései
Kate és Michaela lyukakat fúrnak az ültetőláda aljába
A mai napon megint mi főztünk és képzeljétek mit találtunk, itt majdnem 8000 kilométerre Magyarországtól: magyar feliratot a főzőtejszín dobozán! Nem akartam hinni a szememnek. Pedig ott volt feketén-fehéren mintha csak most ugrottunk volna le a helyi kisboltba. Sőt, a tészta csomagolásán mikor kerestük hány percig kell főzni szintén magyarul találtuk meg  főzési idejét.

Holnaptól hétfő reggelig sajnos megint nem tudunk írni Nektek, ugyanis Praslinon töltjük a hosszú hétvégét. De kitartás, mert hétfőn jelentkezünk a beszámolóval, garantáltan érdekes lesz, hiszen szombaton Laci születésnapját fogjuk ünnepelni. Nem maradtok le semmiről, részletesen beszámolunk hétfőn!

  
  
  
http://www.seychelle-szigetek-utazas.hu

2015. április 28., kedd

A mai nap főleg a takarításról szólt, egész délelőtt egy általam írt rotor alapján kellett mindenkinek takarítani a ház bizonyos részeit, mivel a nagyfőnök ma jött a szigetre. Ebédidődben jöttek Erikkel, aki szintén a mahei irodában dolgozik és nagyon kedves, amikor hozták a napelemek részeit már találkoztunk vele. Azt kell mondjam a találkozás a fő főnökkel nagyon nagyon pozitív volt. Először is, az egész ott kezdődött, hogy meghívott mindenkit, rendes alkalmazottakat és minket önkénteseket is ebédre, amit Praslinról hoztak !! Első jófejségi pont. Rántott csirke és sült krumpli a szigeten, rögtön 10 ponttal feljebb kúszik a kedved. Majd mindannyian, akik a szigeten dolgozunk plusz a főnökség, 14-en egy asztalnál ettünk és közben részt vehettünk az értekezleten, amit 3 havonta tart itt  főnök. És figyelt az emberekre, sőt valóban érdekelte és megfontolta az önkéntesek véleményét is dolgokról! Természetesen megvannak itt is a saját anyagi korlátai, hiszen egy alapítvány működteti, de teljesen más hozzáállást tapasztaltam, mint eddig bárhol. Igazán figyelt és mérlegelte az emberek észrevételeit, akik naponta itt dolgoznak. Illetve arról nem is beszélve, hogy a rendes dolgozóikat nem hagyta csalódásban, kaptak prémiumot is illetve nyugdíjalapot is, láthatóan mindkettő igen jó lehetett, mert a srácok nagyon elégedetten nézték, illetve az egyen pólón és sorton kívül arról beszélgettek, hogy minden vadőr kap új saját maga által választott napszemüveget, mert a régit nagyjából 2 éve kapták. Méghozzá igen csinos összeget adtak nekik erre a célra. Összességében szuper volt bele látni egy kicsit. Beszéltek arról is, hogy ezt az önkéntes programot, amiben részt veszünk, az év végétől fizetőssé teszik, amihez sok felújítás is fog tartozni, erről is kikérték a részletes véleményünket.

Ebéd után, alig 1,5 óra után a nagyfőnök elment a szigetről, mi pedig folytattuk a napunkat a növények irtásával, de ez leginkább madarak mentése volt, mert tegnap éjjel hatalmas vihar volt és rengeteg madarat pisoniába sodort, illetve sajnos két tündércsér fiókát elvesztettünk az éjjeli vihar miatt.
Ma és holnap mi főzünk, ma carbonaras, bacon-os, kukoricás tésztával készültünk, amit igen jó hangulatban főztünk és nagy nagy sikerünk volt.

Készültünk Nektek életképekkel is, fogadjátok szeretettel őket.

közös vacsora a srácokkal
tegnapi Cousin-Praslin hajóút
a centipied turából hazafelé tartva :D
boldog élet a szigetre hazafelé tartva
vásárlás után Cousin-on
http://www.seychelle-szigetek-utazas.hu

2015. április 27., hétfő



Reggel visszajöttek a hétvégéről  többiek, Michaela hozott nekünk La Diguerol papayat ajándékba. Délután a szokásos ellenőrzéseket végeztük a madarakkal, illetve délután aki élt és mozgott mindenki gereblyézett, mivel holnap érkezik a nagyfőnök és mindennek szépnek kell lennie. Ezek után bevásárolni mentünk, ami nagyon mókásra sikeredett, vinnünk kellett rengeteg szemetet kidobni Praslinra és az út felénél Laci észrevett egy százlábút, itteni nevén centipidet, ami a legfélelmetesebb állatok közé tartozik itt. Az egyik a lábam alatt mászott, a másik pedig a lábamon, de még nagyon gyerek méretűek voltak. Azonban ahogy egyikőnk felsikoltott, hogy centipied, az összes vadőr aki a hajóban volt , mind  4-en a másodperc töredéke alatt felugrott a csónakba és majdnem kiugrottak belőle a vízbe. Volt ám nagy nevetés, amikor kiderült, hogy csak kisebbek. De azért jól látszott mennyire félnek tőle. Egész úton ezen nevettünk együtt, már már azon gondolkoztunk amikor úgy tűnt, hogy kiugranak, hogy nekünk is ugrani kell vajon?
  

A bevásárlás egyre jobban, az első alkalom volt, hogy találtunk  boltban mangót, megint sikerült találni uborkát, végre 2 hónap után nem érezzük elveszve magunkat, hanem élvezzük az életet itt. Igazán maradhatnánk még jó sokáig. Miután bevásároltunk Michaela meghívott minket egy hideg gyümölcslére, majd mi is meghívtuk őt egy újfajta helyi koktélra, amit üvegben árulnak és Red Sea-nek hívnak a Takamaka Bay  saját gyártása. Ezek után Michaela is vissza hívott minket ugyanerre, így kellőképpen jókedvűen utaztuk végig  csónakban a Cousin felé tartó utat. Annyira gyönyörű és felszabadító itt élni, mit így szavakon keresztül nem igazán tudunk átadni. Végre teljesen beilleszkedtünk a többiek közé, a vadőrök közöl ma Cristopher is meghívott magához hétvégére, Alex is hívott a családjához, hihetetlen jó érzés, hogy már egy ideje teljesen a csapat részeként kezelnek. Azt hiszem ezekért a pillanatokért érdemes ilyen kalandba belevágni bárkinek. Amikor egy idegen országba mész, mégis megtalálod benne az otthonosságodat, a közös nevetéseket, a boldog pillanatokat. Az egyik legjobb bevásárlós délután volt.
Ma reggel egy újabb önkéntessel bővült  a kis csapatunk, Sumerrel, aki indiai és Bombayből érkezett hozzánk.



http://www.seychelle-szigetek-utazas.hu

2015. április 26., vasárnap



Kettőt sem pislogtunk és máris vasárnap este van, véget ért a hétvége. Az egész hétvégére elmondható, hogy igyekeztünk annyi időt tölteni az óceánba amennyit csak lehet, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel.
Szombaton kora reggeltől egészen délig Fregatton pancsoltunk a hullámokban. A déli órákban a házban sziesztáztunk, mostunk és pihegtünk, majd délután ismét sznorizni indultunk. A főnökünk ajánlott egy új helyet, ahol legtöbbször szoktunk bemenni, ott ki van helyezve 3 bója, amikhez néha kikötnek a katamaránok, ide helyeztek ki kicsit mélyebben egy 4.-et és mondta nekünk, hogy ússzunk el oda is, mert egy igazán szép korallos rész van ott. Valóban az volt, végre láttunk unikornis halakat is, illetve a kedvenc halbarátaink, a denevérhalak is velünk úsztak.




Találkoztunk két nagyon mókás tintahallal is, akik közül az egyik megijedt tőlem és egy nagy adag tintát is kispriccelt magából. Nagyon kis bohémül kinéző lények ők, az egyik kedvenceim.

  

Vacsorára lángost sütöttünk, ami meglepően lángos szerűre sikerült, raktunk rá egy kevés sajtot és fokhagymát, illetve Aaronéknak is adtuk kóstolót belőle.


Este még itt voltak egy keveset Aaronék, újra és újra meglepnek ezek a fiúk azzal kapcsolatban mennyire udvariasak és jól neveltek a szó legjobb értelmében. Kate hívta át őket iszogatni, hoztak megint hatalmas hangfalat, minden kelléket, hogy hangos zenénk legyen és nem voltak éppen már szomjasak amikor megérkeztek. Én aznap este kellően fáradt voltam és nem sok kedvem volt egy nagy hajnalig tartó bulihoz és már előre elképzeltem, hogy itt bizony senki sem fog aludni hajnalig a tivornyázástól. Elmentem tusolni és közben Lacitól kérdezgették addig a srácok, hogy hol vagyok, csak nem elmentem aludni, mert akkor lehalkítják a zenét, hogy ne zavarjanak. Teljesen le voltam döbbenve. Este még kiültünk hozzájuk egy keveset beszélgetni, de nem sokkal később, hogy mi elköszöntünk és elvonultunk a szobánkba ők is elmentek haza Kate-et itt hagyva. Igazán kellemes csalódást okoztak emberileg ezzel számomra.
Ma reggeli után megpróbáltunk Vakoánál sznorizni egyet, mert úgy tűnt nyugodtabb a víz és tudtuk, lehet már az elkövetkező héten nem lesz erre többször lehetőségünk. A víz sokkal nyugodtabb volt ugyan, mint a múltkor, de én sajnos megint nagyon hamar tengeri beteg lettem (elég gyakran előfordul velem ha hullámok vannak), jó hosszú és viszontagságos utunk volt kifelé, viszont cserébe igen sok teknőst láttunk, a hőn áhított cápákat nem sikerült látni. Laci látott egy citromcápát valószínűleg, de extra gyorsasággal eltűnt szem elől.
  

Délben újra Aaronékhoz voltunk hivatalosak, betartotta az ígéretét és megmutatta, hogyan kell elkészíteni azt a banános kókuszos édességet, amit Aride-on kóstoltunk, illetve sütöttek Jules-al banán fánk szerűséget is. Mindkettő kifogástalanul finom lett.
  
 
  

Délután olvastunk, szunyókáltunk a függőágyakban a nagy hőség idején, majd ismét elmentünk sznorizni egyet a bójákhoz. Talán az egyik legtisztább látótávolságban úsztunk, amit tapasztaltunk itt, rögtön találkoztunk rájákkal, rengeteg nagy csapatban úszó hatalmas hallal, denevérhalakkal illetve leges legnagyobb örömömre sikerült egy fehéruszonyú szirtcápát is megpillantani. Sajnos elég szégyenlős volt, így csak viszonylag rövid ideig gyönyörködhettünk benne.
  

  


Este Aaron segített Kate-nek sült csirkemellet készíteni, így ők főztek nagyon finom vacsorát nekünk is. Igazán klassz dolgunk volt, holnaptól egy igen mozgalmas hét kezdődik, új önkéntesünk is érkezik, így várhatóan nem fogunk unatkozni.


http://www.seychelle-szigetek-utazas.hu

2015. április 24., péntek


Hivatalosan is elkezdődött az utolsó hétvégénk, amit a szigeten töltünk. A következő hosszú hétvégét Praslinon fogjuk tölteni és utána sajnos május 8.-án hazafelé visz a repülőnk a nagy kalandunkról. Bár a legtöbb „halandó” embernek jó esetben jut annyi idő itt, mint amennyi nekünk még hátra van a napjainkból (kereken 2 hét), nekünk napról napra nehezebb a szívünk esténként. Szerencsések vagyunk, hiszen Alex mindannyiszor lelket önt belénk, hogy jövőre jön hozzánk Magyarországra és hogy mivel a barátai vagyunk mostantól bármikor nyílt kapuk várnak minket vissza ide, Seychelle-re.
  
kora reggeli torna kozben a kilatas... a legszebb a vilagon

Reggel a part takarítása közben láttuk Judith hajóját, a Sea Pearlt (ő is itt önkénteskedett egy hetet, ha még emlékeztek és elrettenve a koszon kitakarította a konyhát) és már előre megbeszéltük, hogy integetni fogunk  egymásnak.
  
a Sea Pearl  Cousin partjainal

Ma mi voltunk beosztva a vendégek fogadására, de szerencsére elég kevés hajó jött. Utána háztakarítás volt a beosztásban, de csak Michaela, Laci és én takarítottunk,  többiek szerint elég tiszta a ház és felesleges… :)
Jövő héten hatalmas őrület lesz itt, jön a Nature Seychelles igazgatója a szigetre, akivel elvileg hivatalos ebéden veszünk részt kedden, tehát hétfőn mindenki a szigetet suvickolja, szerda-csütörtökön pedig helyi iskolás csoportjaink lesznek, akikkel foglalkoznunk kell. Kíváncsi leszek rájuk. Ezzel pedig véget is ér majd a hét, mert péntektől hosszú hétvége lesz, így mi is már csütörtök délután Praslinra megyünk és ott töltjük a hétvégét. Egyébként, ahogyan láttam igen sok nemzeti ünnepük van, amikor szabadnapokat kapnak az emberek. Például a Szilveszter is két napos ünnep, január 1-2.


Reggel találtunk egy nagyon cuki kis csérfiókát pisoniába ragadva, egész bíztatóan nézett ki miután leszedtük róla, reméljük túléli. 
a mai cserfioka
 Tegnap a kútnál egy zebra galamb fiókát találtam és pucoltunk le, de sajnos a legnagyobb szomorúságomra ő nem élte túl, megtaláltuk ma a maradványait. Nem mindenki szerencsés, sajnos.
Délután Steve és Michaela elmentek hétvégére, Kate pedig szintén velük ment bevásárolni, így mi kihasználtuk a péntek délutánt és szinte végig az óceánban áztattuk magunkat. Ma este Kate főzött paradicsomos chorizos szósz fritataval, ami jól sikerült, de utána a szúnyogoktól hemzsegő konyhában azt amit hagyott eltakarítani… hát az élmény leírhatatlan volt. (Az a rendszer, hogy aki előző este főzött, az mosogat)
Estére megint átjöttek hozzánk a vadőrök, bár igen nehéz dolgunk kezd lenni újra a szúnyogokkal, így mindenki hevesen csapkodja magáról őket.


http://www.seychelle-szigetek-utazas.hu