Élet a Seychelles-szigeteken

Ma volt Freya utolsó napja Cousinon. Reggel teknősöket ástunk ki a fészekből, találtunk vagy 50-et. Azt hiszem az összes vadőr teljesen bolondnak néz minket fehér embereket. Egyedül Alex érti a vicceinket és ő van velünk sokat, a többiekkel mindig fura és nehéz a kommunikáció. Az ő elvük, hogy a teknősökhöz hozzá sem kell és lehet nyúlni, hiába sülnek meg a napon amíg a vízhez érnek. Amikor a csónakokat tolták be a vízbe, én a közelben álltam és néztem ahogy a teknősök szerencsésen vízbe érnek. Kiderült, hogy az összes vadőr azon aggódott közben, hogy majd biztos belerakom a vízbe a teknősöket és az nem jó nekik…egyrészt nyilván nem rakom bele, csak álltam és aki szegény felborult a hullámtól és szenvedett azt próbáltam irányba fordítani, illetve aki a hajó útjában mászott azt nyilván arrébb raktam nehogy rátolják, vagy rálépjenek. Később aztán az egyikük megkérdezte, hogy „na, megöltem az összes kis teknőst?”, én ezt az előzményt nem tudtam és azt hittem szarkasztikus humora van, szóval én idióta azt válaszoltam nevetve, hogy persze mindet a vízbe dobtam”. De én meg voltam győződve, hogy viccelnek, de már sokadjára belefutottunk ebbe, hogy nem értik az ember vicceit. Nem csak az enyémet a többiekét sem. Szóval most meg vannak győződve róla, hogy teknős gyilkos vagyok.

Délután végigjártuk a tündércsér fészkeket Lacival, hogy egyedül is megtalálom-e őket Freya nélkül. Sikerült teljesíteni, de egy csibénk megint a földön volt, egy pedig, akit visszaraktunk pár napja elpusztult…nagyon szomorú.

Voltunk a lányokkal együtt búvárkodni és láttunk megint teknősöket és fehér uszonyú szirtcápát. Nem voltak a legjobbak a látási viszonyok.
  

Ma este tartottuk Freya búcsú buliját, megkóstoltuk a breadfruit-ot vajjal illetve Alex sütött banana cake-t is. Holnaptól pedig irány hétfőig a civilizáció, jelentkezünk majd hétfőn újult erővel.