Aride

Szombat este félálomban kaptuk a hívást Alextól, hogy másnapra meglepetést szervezett nekünk. Kiderült, hogy elintézte, amit régóta szerettünk volna és Aride-ra látogathattunk másnap. Aride 10 km-re fekszik Praslintól északra. Több millió madár fészkel itt, amivel a központi szigetek legkiemelkedőbb fészkelőhelye. A szigetre jutás kicsit körülményesebb, mint Cousinra, hiszen jóval messzebb van, de szervezett formában ez a sziget is elérhető a turisták számára is. A sziget védett területként működik, és akárcsak Cousinon, itt is különböző fontos kutató és természetvédelmi munkákkal foglalkoznak. Reggel 11-re érkezett értünk a Cousin hajó Praslinra, ahonnan kezdetét vette utazásunk.
  

Alex, Auron, Jess, Steve, Laci és én mentünk. Általában nagyobb hajókkal, vitorlásokkal szokták megközelíteni a szigetet, mi azonban a szigetünk saját hajójával mentünk. Ez jóval több rázkódással jár, hiszen a nagyobb hullámokon a kisebb csónak jóval intenzívebben csapódik oda a hullámhoz, de direkt olyan napot választottak nekünk erre, amikor biztonságosan eljuthattunk oda. Ennek ellenére az utazás kényelmesnek biztos nem volt mondható, másnap kinek a feneke, kinek a háta fájt az izomláztól, valamint a csurom vizes öltözet sem számított meglepő dolognak a csónak utasai körében. Odafele az úton található egy kisebb sziget, mely sziklás és Booby (Búbi) névre hallgat, ennek a környékén közvetlen közelről volt szerencsénk megpillantani a csónakból a delfineket. Sokkal közelebb voltak, mint eddig bármikor, számomra ez volt a nap egyik legmeghatározóbb és leggyönyörűbb pillanata. A kivillanó hátúszóik és a farkukon megcsillanó napfény teljesen lenyűgözött.
  

Aride szigetén dolgozott régebben Alex, így a szigetre érve ő idegen-vezetett minket. Nagyon takaros házaik vannak a személyzet számára, szép tisztának tűntek. A sziget egy részén saját maguk számára kis veteményesben termelnek paradicsomot, padlizsánt, chilit, vannak saját narancs és banánfáik is.
  

Útközben találtunk egy hatalmas banyan fát is, ahol kötelező elem volt Tarzan kiáltásokkal kísérve himbálózni rajta.

  

A szigeten ugyanúgy megtalálhatóak magpie robynok, poszáták, fodyk, tündércsérek és tropicbird-ök, mint Cousinon, viszont ami különleges, hogy ugyan igen ritka, de költ náluk red-tailed tropicbird – aminek jellegzetessége, hogy faroktolla nem fehér, hanem piros, illetve rengeteg különböző csér fő fészkelő helye, még néhány fregattmadár is költ  a szigeten. Utunkat a kilátó felé vettük, amit hosszas felfelé mászással sikerült elérnünk, pont amikor már a trópusi melegben mindenki kezdte volna feladni a küzdelmet. Egy csodaszép kilátóponthoz értünk és a lábunk előtt terült el a végtelen Indiai óceán.
  

    

 

Amiért pedig idáig kaptattunk, azok nem mások mint a fregattmadarak, akik karnyújtásnyi távolságban repültek el tőlünk. Sohasem láttunk még ilyen közelről ilyen madarat, lélegzetelállító élmény volt.

A túránk befejezése után a helyi személyzet meghívott minket egy BBQ ebédre, eszméletlen finom menüsoruk volt, rég ettem ennyi féle ennyire ízletesen elkészített fogást. A végén egy különleges kókuszos-banános édességet is kóstoltunk, aminek a receptjéért rágni fogom Auron fülét. 
  

A nap végén a kis csónakunkkal Cousin felé vettük az irányt, ha lehet hazafelé még keményebb utunk volt, egyáltalán nem veszélyes, hiszen remekül értenek hozzá, hogyan kell a helyi vizeken közlekedni, viszont annál kényelmetlenebb amikor ugye egy-egy hullámon megugrik a csónak, majd újból vizet ér, olyankor elég kellemetlenül tud fájni. Összességében kalandos, kihagyhatatlan élmény volt, nagyon boldogok vagyunk, hogy betekintést kaphattunk egy újabb sziget különleges hangulatába, egyik sem hasonlítható a másikhoz.