Élet a Seychelles-szigeteken

 A mai napon a sziget saját hajóiról, a Cousin csónakokról mesélünk Nektek kicsit. Ahogyan azt említettem már Cousin szigetére csak a saját csónakjaink (összesen három) érhetnek partot. Erre a szigorú szabályozásra az élővilág megóvása miatt van szükség, hiszen könnyen bekerülhetne patkány vagy bármilyen más ragadozó is a nem ellenőrzött hajókról, ami a sziget teljes élővilágára, főleg a madarakra nézve, tragikus végkimenetelű lenne. így a turisták ide látogatását is ezekkel a csónakokkal kell megoldanunk, az összes hajó, katamarán, vitorlás, motorcsónak Cousin partjaitól távolabb horgonyzik (ezzel kapcsolatban is szigorú szabályozás van, hol lehet és nem lehet horgonyozni, hiszen a szigetet körülvevő 400 méteres tengerszakasz is védettséget élvez). Ide érkeznek ki a csónakok, fix időpontban, minden nap 10 órától kezdődően. Aki nincsen itt időre, az bizony lemarad, volt rá példa, hogy késve érkezett katamarán, mire a Cousin csónkok rég befejezték a turisták partra hozatalát, így hoppon maradtak.

A csónakról tudni kell, hogy alapvetően nagyon figyelnek a szigetre érkező turisták biztonságára, de a nagy hullámok néha megnehezítik a személyzet dolgát. Pár hete, Sam -az új vadőr- első munkanapján valahogyan egy nagy hullámtól a csónak alá került és annyira csúnyán megütötte a lábát, hogy egy ideig azt hittük eltört, úgy emelték be a csónakba a srácok és vitték át Praslinra az orvoshoz. Szerencsére már a saját lábán jöhetett haza aznap és azóta is használja, csak csúnyán megütötte. Az előző főnök még Tom előtt például valahogyan a csónak útjába került, ugyanis amikor az utasokkal végeznek, akkor a csónak még egyszer visszamegy és úgynevezett rollereket dobnak az útjába, így landol a homokon, amilyen messze csak tud a tengertől és a hullámoktól, ezzel is lerövidítve a távot, amin fel kell még tolni a homokon.
  

Cousin személyzete a csónakot tolja a vízre

  

a nagy hajóról érkeznek a szigetre a turisták

a srácok várnak a csónakra a parton

  

  

Jules, aki minden nap mosolyt csal az arcunkra

Valahogyan ennek a során került az előző vadőrök főnöke a csónak útjába és maga is egy ilyen roller szerepét töltötte be, teljesen átment rajta a csónak. Állítólag mindkét lába csúnyán roncsolódott, de legalább túlélte az esetet. Egy biztos, a csónakok körül figyelni kell, szerencsére minket önkénteseket maximálisan próbálnak védeni, például amikor csak mi személyzet megyünk, ugyan nincs annyira jó dolgunk mint  turistáknak, akiket a homoktól rátolnak a vízre, de annyiban könnyítenek nekünk, hogy a lányok ugorhatnak elsőnek a csónakba, amint a vízre kerül, utána a fiú önkéntesek és a tapasztalt személyzet csak ezután, addig is tovább futva a csónakkal. Mindenesetre ez az egyetlen dolog mit nem fogok hiányolni, minden alkalommal idegeskedem rajta. Nagyon nagy hullámok esetén -amire eddig nem volt példa- extra védelmet kapnánk, egyrészt ekkor ugyanúgy mint a turistákat, minket is a vízre tolnak csónakostul, másrészt olyankor kapnánk mentőmellényt. Szerencsére egyikre sem volt szükségünk idáig.
  

életérzés

a "roller" amin a hajó tovább gurul

James Bondot simán lekörözik

A mai napon nagyon forgalmas napunk volt, a vendégek érkezése után érkezett egy nagy gyerekcsoport, akik Praslinról jöttek egy iskolából, vegyed életkorban 6-13 éves korig. Egyrészt a csónakok tologatásánál, másrészt a gyerekekkel is kellett segítenünk. Én a gyerek szekció irányítására mentem, a csónakok helyett igazi kis koboldok voltak egytől egyig. Michaela fenekére szó szerint rápaskolt, rácsapott az egyik alig 6 év körüli kisfiú, akin látni lehetett, hogy már pontosan érti és felméri ennek a jelentését, fiatal kora ellenére.

Mondjuk ma a vendégek között is érkezett egy őszhajú férfi (60 körül), aki a két kamasz unokáját hozta és amikor a "shelter"nél üdvözöltem ő fogta magát és megsimogatta az arcom, majd olaszul elmondta közben mennyire szépnek talál... egy pár pillanatig csak döbbentem konstatáltam  dolgokat, aztán nevetve meséltem a többieknek, hogy ilyen sem történt velem, hogy idegenek cukin arcon simogatnak, de hát a vendégeinkért mindent, továbbra is kedvesen mosolyogni kell.

Reggel ültetnünk kellett kis magokat földbe, hogy később kazuarina és fruitbat fákat neveljünk belőle, amiket majd a szigeten kell szétültetni.
  

a fák termései

Kate és Michaela lyukakat fúrnak az ültetőláda aljába

A mai napon megint mi főztünk és képzeljétek mit találtunk, itt majdnem 8000 kilométerre Magyarországtól: magyar feliratot a főzőtejszín dobozán! Nem akartam hinni a szememnek. Pedig ott volt feketén-fehéren mintha csak most ugrottunk volna le a helyi kisboltba. Sőt, a tészta csomagolásán mikor kerestük hány percig kell főzni szintén magyarul találtuk meg  főzési idejét.

Holnaptól hétfő reggelig sajnos megint nem tudunk írni Nektek, ugyanis Praslinon töltjük a hosszú hétvégét. De kitartás, mert hétfőn jelentkezünk a beszámolóval, garantáltan érdekes lesz, hiszen szombaton Laci születésnapját fogjuk ünnepelni. Nem maradtok le semmiről, részletesen beszámolunk hétfőn!