Csütörtökön iskolás csoportot fogadtunk a vendégek mellett újra és nekünk
kellett körbevezetni őket a szigeten. Mindannyian nagyon érdeklődőek voltak,
Laci vezette a túrát, de tőlünk is
kérdezhettek. A fiúkat persze csak az érdekelte, hogy vannak-e cápák a
környéken, mikor mondtuk, hogy vannak onnantól semmi másról nem akartak
beszélni, csak hogy mekkorák, esznek-e embert, mi láttunk-e (mikor mondtuk,
hogy igen akkor az ázsiónk nyolc ponttal feljebb kúszott), ők mikor
láthatnak…stb.
Az iskolás csoportok után mi is elhagytuk a szigetet csütörtökön és
elmentünk Grand Anse-ra bevásárolni, utána meg újból örültünk a modern világ
csodájának és kimostuk minden ruhánkat a mosógéppel, sőt több mint két hónap
után először zuhanyoztunk meleg vízben. Sajnos az élményt nem tudjuk teljesen átadni
anélkül, hogy érezhetnétek, de azért el lehet képzelni elzártan élni hosszú
ideig és újra találkozni ilyen dolgokkal.
Pénteken itt is a munka ünnepe volt, kora reggel elbuszoztunk Praslin másik
oldalára, de sajnos a szuvenír boltok zárva voltak, így úgy döntöttünk, hogy
Praslin olyan szegletét látogatjuk meg, ahol még soha nem jártunk és a múltkor
úgy mentünk haza, hogy fúrt minket a kíváncsiság mi lehet ott. Ez a hely nem
más, mint Anse La Blague. Mivel ezen a részen kevés busz jár (napi 5) így
gyalogoltunk, odafele szerencsénk volt és egy rendes férfi felvett minket
kocsival, elvitt egészen La Blague-ig. Kiderült, hogy eredetileg angol, de 35
éve él Seychellen, a kocsiban egy cuki 2-3 év körüli gyerkőccel volt, így hamar
kiderült, hogy a felesége helyi és egy vendégházat üzemeltetnek. A parton
fürödtünk, szép kilátásunk volt La Digue-ra és a többi szigetre, majd vissza
sétáltunk és útközben megálltunk a helyi piacnál ahol éppen nagy fesztivált
rendeztek május 1. alkalmából.
 |
| kilátás La Blague-ról |
 |
| séta visszafelé |
Üvöltő reggae zene, mindenféle sátrakban kapható
különböző ételek, kipakolós vásár, ahol többnyire gyerekjátékokat és kínai
ruhát árultak. Mi fűszeres csirkét
választottunk rizzsel és mangó chatneyval, hozzá pedig jéghideg sört ittunk, ez
volt a leghidegebb sör amivel találkoztunk itt, egyenesen a jégkásából vették
ki. Szerencsére már volt tapasztalatunk 3 évvel azelőttről, amikor Mahén egy
hasonló fesztiválon „friss” mangó levet árultak és megvettük…. hát szó szerint
mosogatólé és szappan íze volt. Most ugyanezeket láttuk árulni itt is, de már
rutinosan a sörök felé fordultunk és milyen jól tettük! Amíg iszogattuk a
söreinket egy turista mellettünk dobta ki az egész pohár mangó levét, miközben
kérdezte a közelben ácsorgó helyieket, hogy mi a fene ez, szörnyű íze van…Nem
titkolt vigyorral az arcunkon bólogattunk egymásnak, hogy hurrá, eggyel beljebb
vagyunk, mint a turisták :)
 |
| fesztivál hangulat |
 |
| fesztiválos sör |
 |
| fűszeres csirke, kreol szósszal és mangó chatneyval |
Szombaton nagy napra ébredtünk, Laci születésnapjára! Erre a kiemelkedő
napra tartogattuk Praslin legszebb helyére a visszatérést, ami nem más, mint a
Valleé de Mai azaz a Május völgy. A hely az UNESCO Világörökség része és az a
legenda kapcsolódik hozzá, hogy ez volt az Édenkert, amiben Ádám és Éva lakott.
A múltkor amikor ide utaztunk 2012-ben kétszer is voltunk itt, annyira magával
ragadott hely szépsége és nem volt
kérdés, hogy visszatérünk. Egyszerűen lenyűgöző semmivel sem összehasonlítható
atmoszférája van, teljesen magával ragadja és elvarázsolja az embert.
A trópusi erdő nagy része coco de mer fákból áll, melyről 1881-ben Charles
Gordon azt mondta, hogy ez a Tudás Fája, a különleges formájú termése pedig a
tiltott gyümölcs volt. Egy átlagos fiú coco de mer fa 15 méter magasra nő, a nő ivarú fák pedig 9
méter magasak lesznek.
 |
| a női coco de mer fa termései |
Különleges termései 18-22 kg körül vannak, ami a világ
legnehezebb magjává emeli őket.
A hím ivarú növényen egy igen jellegzetes,
férfi nemi szerv alakú termést látni, melyeken sárga virágok nyílnak, azonban,
hogy pontosan hogyan porozza be a nő ivarú fát, az máig rejtély. Valószínűleg
egy részét a szél végzi, de sokszor látni fehér meztelen csigákat és gekkókat
is táplálkozni a virágokon, úgyhogy valószínűsítik, hogy ők is részt vesznek a
beporzásban.
 |
| a hím növény a fehér csigával |
A legenda úgy tartja, hogy viharos éjjeleken a hím ivarú fák
gyökértelenek lesznek és szenvedélyes szerelmeskedésbe kezdenek a női fákkal. A
néphagyomány szerint ezeknek az orgiáknak a bizonyítékai a halott, kidőlt fák.
A coco de mer fák több, mint 200 évig is élhetnek, egy 1985-ös kutatás
szerint a legidősebb fa 205 éves volt. Bár mára csak Praslinra és Curieusera
szorultak vissza ezek a növények régen az egész világon elterjedtek voltak. A
brüsszeli reptérhez szükséges ásatások során az 1980as években hatalmas teknős
csontvázakat és hasonló magok lenyomatait találták, mint a coco de mer, melynek
idejét 50 millió évesre teszik. Ezek a hatalmas és különleges termések magas
árakon kerültek a piacra szerte Európában, de már igen komoly szabályozás alá
kerültek. Minden egyes termés a Környezetvédelmi Minisztériumhoz tartozik,
hozzájuk kerül, hogy lemérjék és kifényesítsék a termést. Az összes termés
számmal és pecséttel ellátott és különleges engedély szükséges hozzá, hogy
áruljad és kivigyed az országból.
A másik kiemelkedő dolog számomra a Valleé de Maiban a Seychelle bülbülök,
akikkel jó barátságot ápoltam három évvel ezelőtt is. A második látogatáskor
már a kezemen ültek és onnan vették el a keksz darabkákat. Azt hiszem el
tudjátok képzelni mennyire vártam, hogy újra lássam őket. És amiről annyit
álmodtam három éven át, hirtelen valóság lett…többé nem képzelet vagy emlékezés
volt esténként az ágyban, hogy ott vagyok, hanem valóban, hús vér szerint ott
álltam, újra abban a kilátóban, amint megérkeztem újra hatalmas rikoltozással
előttem termettek a bülbülök, mindaz, ami csak az emlékekben létezett napról
napra mióta elmentünk valóság lett. A hatalmas pálmaerdő, az utak amire
emlékeztem, még azt is meg tudtam mondani melyik padra ültünk le három éve, az
utak melyik részén. Csodálatos volt.
Semmivel sem összehasonlítható az egyik legkedveltebb madár, a fekete
papagáj füttye, mely ha figyelünk, rengeteg helyen felcsendül a Valleé de Maiban. Ez a madár van a pénzükön
és Seychelle hivatalos nemzeti madara. Nagyon nehéz látni őket, többnyire csak
a lombkoronákon át hallani őket, de ha szerencsés vagy (mint mi voltunk 3 éve)
egészen közelről láthatod őket.
Az egész napot itt töltöttük, miközben sokat esett a völgy felett, de itt még
az is különleges hangulatot áraszt. Különösen nekünk, amikor legutóbb itt
voltunk akkor is a hatalmas pálma levelek védtek minket az esőtől, így most egy
leírhatatlan de ja vue hangulatot keltettek bennünk.
 |
| szülinapos puszi az ünnepeltnek |
A buszmegállóban várva
rengeteg hatalmas denevért látni repülni feletted fényes nappal, mostanra jó ismerősökként
tekintettünk rájuk, de még mindig teljesen lenyűgözött a méretük és hogy itt
csak úgy, általánosan lehet látni hasonló dolgokat az égen. Ha már itt élsz két
hónapja kezd mindennapos látvánnyá válni, de minden alkalommal lenyűgöz.
Ahogyan három éve, most is a buszokkal nem volt szerencsénk. Gondoltam
másként lesz most, legutóbb az ellenkező irányba laktunk a szigeten, gondoltam
ez most más lesz. De vicces módon nem volt, vártuk a buszt hosszú ideig az út
szélén, amikor nagy nehezen felbukkant egy. Ahogy szoktunk lelkesen
felpattantunk, integettem, de a busz
lassítás nélkül ment tovább. Nem volt meglepetés, tapasztaltunk ilyet
három éve ugyanitt, a másik irányba, a
busz, ha tele van nem vesz fel több utast, lassítás nélkül tovább megy. A
múltkori tapasztalat alapján, amikor vártunk órákon át, de minden következő
busz is tele volt, elkezdtünk lesétálni Grand Anse irányába, ami végül egy igen
hosszú, de annál szebb sétának bizonyult. Nem messze van egy vízesés, amit
számomra érthetetlen okból nem mutogatnak, maximum az úton lassítanak a kocsik
és a levelek között talán pár csepp vízre ráböknek és elmondják ott az a
vízesés, de ha gyalog akarsz közelíteni, úgy sincs semmilyen kiépített út,
pedig az összes útikönyv elsők között említi a vízesés látványosságát, ami tényleg igen impozáns.
Később az utunk során sikerült két fekete papagájt is látni a fákon ücsörögve,
határozottan megérte sétálni érte. Grand Ansen az első utunk a pizzériához
vezetett, ami nyitva volt, farkas éhesen tértünk be és bár a Rómában kóstolt
pizzákat nem körözte le, de a helyi viszonyokat nézve igen finom szülinapos
pizzákkal ünnepeltünk.
 |
| szülinapos pizzás ünneplés |
Később este a szállásunkon még egy szülinapi tortát is sütöttem Lacinak,
csokis-cseresznyés piskótát, bár közösen küzdöttünk érte a jobb napokat is
látott sütőnkben és az igen limitált konyhai felszerelésünk között. Végül csak
sikerült, szülinapos, gyertyás torta a Seychellen, kókuszos rummal ünnepelve az
este további részét.
 |
| szülinapos torta az ünnepelttel :) |
De hogy mi történt vasárnap és hol voltunk illetve ma hogyan sikerült az
első búcsúvacsoránk amit Alex főzött nekünk, kitől milyen szívmelengető
ajándékokat kaptunk, az holnap kiderül!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése