Takamaka Rum - a Seychelle íze

A mai nap a helyi Takamaka rumokról, azok gyártásáról és magáról a rum üzeméről mesélünk Nektek. Az üzemet magát Mahe déli részén, a repteret elhagyva Anse Royale irányába haladva találjuk, a főút mellett. Kocsival, de akár busszal is elérhető. A múltkori alkalommal szinte a tőszomszédságában szálltunk meg az Emily villában és így már akkor is sétálgattunk a kertjében.

Azonban, mint lelkes Takamaka rum rajongók nem hagyhattam ezt ennyiben és még otthonról kapcsolatba kerültem a cég fotósával a Takamaka új pólói kapcsán, amiből azt ígérte tud nekünk szerezni ajándékba. Az volt megbeszélve, hogy majd amikor itt leszünk, akkor keressük meg a továbbiak megbeszélésére. írtam is neki még a múlt héten, amikor is készségesen válaszolt, de a válaszban egy telefonszám volt csak és egy hölgy neve, hogy őt keressem meg egy beszélgetés erejéig. Ekkora én már kicsit elbizonytalanodtam, hogy nem lesz a pólóinkból semmi, hiszen egy vadidegent felhívok, aki azt sem tudja ki vagyok… hát, otthon ennek nem sok esélyt adtam volna.
  De mi veszteni valónk volt, ma amúgy is a rum lepárló üzeme környékén jártunk reggel, gondoltam felhívom a megadott számot, elvégre sajnos jövő héten lassan indulunk haza, más alkalmam nem biztos, hogy adódik. Összeszedtem minden bátorságom és tárcsáztam. Röviden bemutatkoztam, elmeséltem, hogy blogot írunk az itteni élményeinkről és a fotós adta meg az összeköttetést, pólókat ígérve. A vonal másik végén mindenféle hezitálás nélkül azonnal kedvesen és nyitottan fogadták a megkeresést, mondták, hogy segítenek benne nagyon szívesen, felhívja a megfelelő személyt és utána visszahív egyeztetésre, de mindenképpen mehetünk a pólókért.
11-re volt megbeszélve, hogy átvehetjük, azonban mi előbb értünk oda negyed 11 környékén. Rövid sétálgatás után eleredt az eső, mi pedig úgy döntöttünk, hogy beülünk az itt létrehozott éttermükbe egy-egy koktél erejéig.
Mind a ketten nagyon igényes, minden elképzelésünknek megfelelő koktélt kaptunk, az ital lapjuk is szépen kidolgozott volt, minden koktélhoz külön leírás tartozott, mely nem csak a koktél összevetőit sorolta fel, hanem rövid bemutatást illetve történetet is, az adott a koktél eredetéről.

Ha koktél akkor legyen igényes, mint a nagy könyvben meg van írva, azok a színes mű koktélok amikkel néhol találkozik az ember, szerintem csupán megcsúfolása az italnak.
Itt minden részletből sütött a szakértelem, Laci egy mangó alapú Margaritát választott én meg egy igen hangzatos és szuper névre hallgató “Girls just wanna have ru-um” nevű koktélt kóstoltam meg. Mindkettőnké jó arányokkal volt megcsinálva, nem volt émelyítően édes és természetesen helyi Takamaka rumokra épültek, ami már önmagában sikeres kezdésnek bizonyult.

Az étterem egyébként népszerű a déli és az esti órákban is, jelenleg egy új menün is dolgoznak, melybe próbálnak minél több helyi alapanyagot is belecsempészni, kezdve például a kertjükbe található majomkenyérfákkal, illetve saját fűszerkertjük is van, valamint a rumokat is belecsempészik a gasztronómiai fogásokba.

A koktéljaink kóstolgatása közben érkezett hozzánk Francis, aki a hely managere, majd rövid beszélgetés után kiderült, a pólókon kívül egy privát körbevezetést is kapunk a helyen, mely egy rum kóstolóval egybekötött program. Újabb remek példa a helyiek nyitottságára, kedvességére és arra, hogy nem zárkóznak el a lehetőségek elől, hiszen kölcsönösen jót tudunk tenni egymással és nyitottak ennek kihasználására az első perctől kezdve. Szerintem sok esetben otthon is rengeteget lehetne tanulni ebből a hozzáállásból, mert csak ez visz mindenkit előre.

A sétánkat a cukornád présnél, illetve darálónál kezdtük, ahol Francis elmesélte, hogy a régit leszerelték (amit fél éve láttunk), mert beszereztek egy sokkal hatékonyabb és korszerűbb prést Indiából, mellyel méh több levet lehet kinyerni a cukornádból, mint a régivel. Bár egészen hihetetlen, de a gyártás minden egyes folyamata valóban ott zajlik, az orrunk előtt, ebben a kis kedves udvarban. Itt préselik egy kis pálmalevél tető alatt a cukornádat, melyet Mahén termelnek, több kicsi ültetvényről gyűjtik be ezt, melyeket helyi gazdák gondoznak. A megállapodásuk része, hogy a préselés után hátra maradt mellékterméket három napon belül a gazdáknak el kell szállítani, amit ezután a gazdák fel is használnak, az itt található tehenek, vagyis zebuk eledele lesz.

Ezek után a fermentáló üstökbe kerül a folyadék, melyekből szintén most vettek újakat. Ezek után a fermentálás majd a lefőzés folyamata zajlik, közben megmutatták a 80 százalékos párlatot, melyet megszaglászhattunk, persze csak óvatosan, nem túl közel hajolva az üsthöz. A többszöri lefőzés után a rumokat itteni, a hegyekből lecsorgó kristálytiszta forrásvízzel hígítják a kívánt erősségűre.

A hordók, amiket bemutatnak, mind-mind tele vannak rummal és itt érlelik őket néha hosszú évekig. Épp a napokban hoztak pár új hordót, melyben előzőleg Jack Danielst érleltek, hogy egy új ízvilágon kísérletezzenek. Általánosságban is elmondható, hogy a hordókat Amerikából hozzák és ezekben előzőleg whiskey-t érleltek, tehát ezek mind másodszor használatos hordók, melyek elengedhetetlenek a kellő ízvilágú rum érleléséhez. 

Bemutatták nekünk a legújabb terméküket, mely épp ma reggel érkezett és még sehol nem lehet látni a szigeten, ez pedig nem más, mint a cég új terméke az Extra Dark, azaz extra sötét rum. Ezek után körbevezettek az étteremben illetve az e mögött elterülő kertben, ahol egy gyarmati időkből származó kültéri konyha maradványait fedezhetjük fel, valamint egy óriásteknőssel is találkozhatunk. A kertben megnézhetjük az 1700-as évekből fennmaradt régi harangot is, mely az ültetvényen dolgozók jelzésére szolgált, mikor kell munkába állniuk, illetve mikor van pihenő idejük. Az étterem maga egy műemléki oltalom alatt álló, gyarmati időkből származó épület, kevés ilyennel lehet már sajnos találkozni, talán ez az egyik legjobb állapotban megmaradt, amit láttunk a szigeteken.

A túra befejezésével kezdődött csak a legizgalmasabb rész, amikor minden egyes rumot, amit gyártanak, megkóstolhattunk külön-külön. Ezek a következők: fehér rum, mely a legtöbb koktél alapanyaga és a legtöbb helyi hotel és étterem is ezt használja, hiszen nagyon jó minőségű, viszont sokkal jobb áron lehet hozzájutni, mint mondjuk egy Bacardi termékhez. Minőségben viszont elérik ugyanazt a szintet. A következő szintén egy fehér rum, ez a St. Andre névre hallgat, sokkal selymesebb, a fehér hosszabb ideig érlelt verziója. Ezek után kerül kóstolásra a Takamaka Dark Rum, azaz a barna rumjuk illetve a korosabb, 8 évig érlelt barna St.Andre rum is. A végén pedig a lányok legnagyobb kedvencével a kókuszos rummal zártuk íz orgiánkat.

A kóstoló az ajándékboltban zajlik, ahol ha kedvünk tartja rögtön tudunk is venni kis vagy nagy kiszerelésben is kedvenc rumjainkból, illetve egyéb ajándéktárgyakat is vehetünk itt, többek között azt a pólót is, amit mi ajándékba kaptunk.

Összességében remek helynek bizonyult, megéri ellátogatni egy fél napos program keretében, a kóstolásos túrára bárki befizethet, illetve esténként is nagyon hangulatos vacsorát lehet itt elkölteni. Mindenki akivel találkoztunk barátságos és vendégszerető, mi is külön köszönjük nekik a barátságosságukat, még biztosan találkozunk!