Alex és mi

Eljött a várva várt nap is, amikor reggel arra ébredtünk, hogy Cousin-i jó barátunkkal Alexal találkozunk. Izgatottan csomagoltuk be neki az ajándékokat reggel és alig vártuk, hogy találkozzunk. A találkozónk Victoriában volt megbeszélve, mi mg előtte kicsit körbejártunk a városban, piacoztunk, majd 11-kor egy megbeszélt helyen találkoztunk. Nem tudtuk mi lesz a program mára, Alex teljes titokban tartotta, hogy meglepetés legyen. Amikor odaértünk egy hatalmas luxus terepjáró várt minket, Alexal és az egyik jó barátjával, ő hosszú-hosszú évekig Cousin-on ugyanolyan island manager volt, mint most Alex. Most saját vállalkozásba kezdett, taxizik illetve remek idegenvezetőként is funkcionál.

Egész napra privát vezetést kaptunk, Mahe csodaszép partjait, kilátópontjait és érdekesebbnél érdekesebb helyeit jártuk körül. A szigetet ugyan busszal nagyjából felfedeztünk, de így egészen más élmény volt, a helyi kreol barátainkkal, valamint most azokra a helyekre koncentráltunk, amiket eddig valahogy sikerült kihagynunk. Gondolom nem is kell mondanunk, hogy közös témánk akadt bőven, begyűjtöttük a legújabb pletykákat és történéseket Cousin piciny életéről, illetve örültünk egymásnak. Első utunk a Mission Lodge kilátóponthoz vezetett, ahonnan szép kilátás nyílik Mahe nyugati oldalára.

Az 1800-as évek második felében az angolok törvényt hoztak a rabszolga kereskedelem ellen, az angol felségvizeken tartózkodó arab rabszolga kereskedő hajókat az angolok rendre elfogták és a rajtuk hánykolódó rabszolgákat általában a legközelebbi helyre szállították. így került a Seychelle-szigetekre közel 10 év alatt nagyjából 2-3000 felszabadított rabszolga, ők eredetileg valahonnan Fekete Afrika távoli területeiről származtak. Ekkor merült fel a kérdés, hogy mi csináljanak azokkal a gyerekekkel, akik így szülők nélkül kerültek ide. 1875-ben iskolát hoztak létre magasan a hegyekben, ez a mai Mission Lodge, itt amíg el nem érték a 16 éves kort, szerzetesek felügyelete alatt nevelkedtek és megkeresztelkedtek a felszabadított rabszolgagyerekek. A kezdeményezés sajnos csak kb. 10 évig volt életképes, utána anyagi okokból bezáratták az intézményt. Ennek maradványait illetve a csodás tájat tudjuk innen megtekinteni napjainkban.

Ezek után Mahe csodaszép déli része felé vettük az irányt, ahol megkaptam a vágyott tenger fölé belógó pálmafáimat is, amin persze rögtön kellett képet készíteni is. Út közben Alexék jól ismerték a helyi take awayeket s az eddig kóstolt legjobbnál álltunk meg , ebédünket pedig a hófehér homokos óceán parton fogyasztottuk el. 

Az utunk során Alex rengeteg helyi gyümölcsöt vett nekünk, illetve egy Aride-on és Cousinon készült banános-kókuszos édességet is. Ez volt az aminek elkészítése otthon Magyarországon számomra csúfos kudarcba fulladt.

Útszéli árusnál vett Nouga Bannan (banános-kókuszos édesség)

Elvittek minket a sziget legtávolabb csücskébe délen, Police Bay-re is, amely bár a veszélyes áramlatok miatt fürdésre nem alkalmas, viszont a tengeri teknősök egyik fontos fészkelő helye. Rögtön találtunk is teknős nyomot, gondolhatjátok mekkora volt az öröm, végre otthon éreztük magunkat, Cousin-i emberekkel, teknős nyomok után kutatva, itt éreztük csak igazán elemünkben magunkat.

A program következő állomása a Jardin du Roi volt, azaz a fűszerkert, mely már annyira messze volt tőlünk, hogy bár eredetileg tervezve volt a programunkba, de már lemondtunk róla. Alexnak hála végül ez sem maradt ki a Mahe túránkból, illetve mivel ismerték az ottani embereket, minket is ingyen beengedtek Cousin-i önkéntességünk miatt, mintha helyinek számítanánk. A kertben Alex barátja, Ian volt a mi kis túravezetőnk s számtalan érdekes növényt és fűszert mutatott be nekünk. Rengeteget beszélgettünk közben és nagyon örült és elégedett volt, hiszen a növények egy részéről már viszonylag sokat tudtunk a Cousinon töltött időnk miatt. 

Itt fán terem az avokádó

A szerecsendió pedig lehullik a földre...

Azt is megtudtuk, hogy a fehér, a színes meg a fekete bors egy és ugyan az a növény, csak különböző érettségi szakaszaiban szüretelik a termést. Itt még nagyon zöld...

A graviola fa (Annona muricata) gyümölcse a soursop, állítólag finom, pár nap múlva megtudjuk :-)

Az egész napos programunkat Eden Island-en zártuk, ahol beültünk egy étterembe eszegetni és iszogatni. Eden Island 10 éve épült, mesterséges sziget, az egyetlen hely a Seychelle-szigeteken ahol a villák mellé állampolgárságot is vehetnek a tehetősek a trópusi Édenbe. Ebből természetesen kitaláltátok, hogy a szuper gazdagok lelőhelye, telis tele hadihajókat is megszégyenítő méretű yachtokkal, némelyik akkora, hogy még helikopter is parkol a fedélzetén!

Csodálatos napot töltöttünk egy igazi nagybetűs Barát társaságában, visszahozta nekünk Cousin összes örömét és csodáját. Holnap azonban a boldog hétvégénk folytatódik, napközben ismét találkozunk Victoriában Alexal, este pedig a karácsonyi díszkivilágításban csodáljuk meg a trópusi belvárost. Egyébként számomra nincs szürreálisabb, amikor a kocsiban a rádióban megszólal a Csendes Éj dala, miközben az ablak túloldalán hófehér homokos partok, hatalmas zöldellő kókuszpálmák, türkizkék óceán és ragyogó napsütés suhannak el…