kaméleon és pápaszemes madár

Ma korán keltünk, mert egy igen különleges program várt ránk. Az egész onnan ered, hogy mióta először idejöttünk 2012-ben, azóta szerettünk volna látni minél több helyi endemikus madarat. Többségüket már láttuk, de az egyik legnehezebben fellelhetőt, a  Seychelle szigeteki pápaszemes madarat (Zosterops modestus) nem, sosem töltöttünk ehhez elég időt Mahe szigetén, pedig ezeket jószerivel csak itt lehet látni, ezen kívül még Conception szigetén élnek, de az lakatlan és nem is lehet oda eljutni, illetve 2001-ben sikeresen betelepítették őket még Fregate szigetére is. Ezek parányi kis szürke madarak, fehér gyűrűvel a szemük körül.

Növényzetben rejtőzködő pápaszemes madár

Laci hosszasan kutakodott utánuk madarász fórumokon, de mivel igen nehéz őket megtalálni, hiszen Mahén alig 50 példány él belőlük, így végül arra jutottunk, hogy csak helyi vezetővel van esélyünk őket megtalálni. Egy ebben jártas, gyakorlott túravezetőt találtunk és fogadtunk fel mára. Egy kissé rozzant kocsival jött értünk reggel, majd nyomban elindultunk tankolni…. utána pedig a Les Miseres-hez, ahol a szóban forgó madarak élnek. Itt van Sheikh Khalifa Bin Zayed Al Nahyan, az Egyesült Arab Emirségek elnökének egyik rezidenciája, illetve mondhatni palotája. Először ezen a környéken kerestük a madarakat és közben a Cousinon töltött időről és az ottani madarakról beszélgettünk.
Ekkor említette meg Laci érdeklődés képen, hogy van még egy hőn áhított dolog, amit látni szeretnénk, ami nem más, mint a Seychelle szigeteki kaméleon (Archaius tigris). A túravezetőnk mondta, hogy ez egy olyan környék, ahol potenciálisan élnek kaméleonok, de hatalmas szerencsére van ahhoz szükség, hogy az ember felfedezzen egyet. Alig sétáltunk ezek után két métert, amikor felkiáltott, hogy ilyen nem létezik, ilyen egyszer van az életben, mit szólunk, ha azt mondja, hogy lát egy KAMÉLEONT???   

 

Nem hittünk a szemünknek és fülünknek, olyan volt ez, mint tűt keresni a szénakazalban. Három év és három Seychelle-i út után ott volt előttünk a kaméleon, a maga valójában. Eddig mindig és mindenhol kerestünk, de nem találtuk, ez a kaméleon csak Mahe-n, Praslin-on és Silhouette él. Rengeteget lestük őt Praslin-on a Valee de Mai-ben, kérdezgettünk minden helyit láttak-e már kaméleont. Természetesen sokan mondták, hogy láttak, de egytől egyig hozzátették, hogy nagyon ritka és nagyon nehéz látni. Gondolhatjátok mekkora volt hát az örömujjongás.

Kakaócserje félig érett kakaóbabbal, ilyet termesztettek a környéken

 A sikeres kaméleonozás után tovább kerestük a madarakat, akiket hallottunk pár pillanatig, de nem sokkal később már távolodtak is a hangok. Sajnos a domboldal a missziónak köszönhetően már nem átjárható, mert körbekerítették a tetejét, így finoman szidva a missziót és lakóit kocsival kerültünk abba az irányba, ahova a túravezetőnk sejtette, hogy tartanak. Egy kisebb völgybe értünk, ahol a helyiek növényeket termesztettek és egy nagyobb Szűz Mária oltár is volt, felette tetővel és padokkal. Mivel elsőre csak néhány bizonytalan hangot véltünk felfedezni a völgyben beültünk az oltár elé enni… Bár ez elsőre modortalanságnak tűnhet, de itt nem számít annak, a túra árába egy uzsonna is beletartozott, amit a vezetőnk, Basil hozott nekünk, ő javasolta, hogy ott együk meg, közben arról mesélt, hogy Szűz Mária hányszor segített neki már élete során, és a helyiek sem vették rossz néven, hogy ott uzsonnázunk. Evés után újra szóltak a madaraink a völgyben és pár percre rá végre meg is pillanthattuk őket.

Jellemző rájuk, hogy csak amikor mozognak, vagyis repkednek, csak akkor adnak ki hangot, valamint, ahogyan már említettük aprók és szürkék, ami nem könnyíti meg a keresésüket. Mahe-n már csak alig 50-en vannak, de a szomszédos Conception szigeten 1994-ben felfedeztek egy életképes, több száz egyedet számláló populációt. Bár Conception közel van Mahe-hez, mégis, miután 1970 körül az akkori telepesek végleg elhagyták a szigeten ápolt ültetvényt, utána nem nagyon járt arra senki, mivel a sziget sziklás partjai nehezen megközelíthetővé teszik azt, 94-ben is egy katona volt az, aki felfigyelt a madarakra és felhívta rá a madarász társadalom figyelmét. 

Csupán pár percig gyönyörködhettünk a pápaszemesekben, hamar tovább álltak, és mivel már dél körül járt az idő valahova bevackolták magukat sziesztázni a nap legmelegebb szakára. Túravezetőnk is lelkesen ment volna már haza, illetve szavazni, ugyanis ma van a szavazás utolsó napja, most szavaznak a fővárosiak. Napközben kígyózó sorokat lehetett látni a szavazóhegyek körül, éjfél után hirdetnek majd eredményt.