Élet a Seychelles-szigeteken

Tegnap este is pihentünk, így elmaradt a kis beszámlónk. Port Launey volt a cél, sokan ajánlottátok és mi is oda terveztünk menni. A buszközlekedés szokásos volt, nagyjából 1óra volt Victoriából átbuszozni odáig. A part nagyon szép és igen hosszú, mellette egy igen gyönyörű hotel az Ephelia Resort húzódik. Rengeteg minden van a parton, kis kitelepült take away árusok, helyi hajótúrákat szervezők és persze, mivel ez nagy és népszerű part, itt már összefutunk néhány emberrel is. Természetesen ez sem heringfekvést jelent itt Seychellen… egy korai vagy késő Görögországot, amikor még nincs teljes szezon. Azért még ez sem egy tömeges nyaralás nem igaz? 

 

Port Launey

Port Launey környéke korallos, igen szép víz alatti élővilággal. Mi azért vagyunk egy picit elfogultak, hiszen Cousin ilyen szempontból a múltkor mérhetetlenül elkényeztetett minket. Amikor olyan hétvégék voltak, hogy mindenki elment a szigetről és csak a miénk volt egy teljes sziget, annak minden partjával illetve teknősök állandóan úszkáltak és cápákat is találtunk a védett vizeknek köszönhetően, akkor azért elkényeztetve érzi magát az ember. Itt ugyan nem voltak teknősök, de nagyon pompás halas korallos élővilág volt, hihetetlen jól úszható és megközelíthető parttal, mint láttuk kisgyerekeseknek is ideális volt. Tényleg remek kis pont és szép dolgokat lehet látni. Rengeteget fürödtünk, igazi strandolós napunk volt. 

Hazafelé még Victoriában vettünk take awayt és hazabuszoztunk vele. Kipróbáltunk egy újabb buszt, ami szintén nem hozott fel ide, de végre sikerült kideríteni a sofőrtől, hogy melyik lesz nekünk megfelelő. Mi sem mutatja jobban, hogy nem olyan hatalmas ez a sziget, hogy reggel a buszon azokkal az ismerőseinkkel találkoztunk, akik segítettek a hegyen átgyalogolni és hazatalálni (emlékeztek a kreol srác az angol barátnővel) illetve este a Zimbabwe-i  másik ismerősünkkel jöttünk egy buszon.

A mai nap vásárolni voltunk és más dolgokat intéztünk egy fél napig, majd hazaérve, ahogy terveztük is úgy döntöttünk grillezni fogunk. Alex ugyan megtanított minket a jó kreol marinádra, de mivel nem voltunk biztosak minden összetevőben és amúgy sem beszéltünk, mióta megérkeztünk, úgy döntöttünk felhívjuk a barátunkat. Ahol lakunk igen hektikusan van csak térerő, így az utcára kell sétálni, hogy tudjunk telefonálni. Kétszer is próbáltuk hívni, de nem vette fel, én már gyanítottam, hogy azért , mert nem ismerte a számunk, azonban mégis visszahívott pár perc múlva és amikor rájött, hogy mi vagyunk nagyon nagyon megörült. Jövő hétvégén jön át Mahéra, hogy Victoriában találkozzunk, illetve a marinád receptet is átvettük újra vele. Töviről hegyire kikérdezte milyen halat szeretnénk sütni és mindent elmondott amit tudni kell. Úgy meghatódtam azon, hogy halljuk a hangját a mi nagybetűs itteni Barátunknak, hogy persze lányos módra azonnal el is pityeregtem magam a meghatottságtól. Főleg, mivel ahogy beszéltünk innen pont látni Cousin-t, ahol lelki szemeimmel láttam Alexet is. A nagy örülés után aztán abban maradtunk, hogy a részleteket megbeszéljük emailben, amin biztos elér minket. Előre látom mennyire fogunk örülni mindannyian egymásnak, alig várom mit szól az ajándékainkhoz .

Szóval Alex helyi receptje alapján csináltuk a szokásos chili-fokhagyma-olivaolaj-chilis szósz- szója szósz marinádunkat illetve én magamnak csirkét is pácoltam, amit a ház mellett lévő kókuszpálma leveleire tűztünk fel, mint egy kis saslikot. Bár a tűz csiholásával meggyűlt a bajunk, de végül sikerült és olyan halat sütöttünk, hogy Alex melle csak úgy dagadhat a büszkeségtől. Állagra is fűszerezésre is nagyon finom lett. Mint biztos tudjátok régről, én általánosságban nem szeretem a halat és a hal ízt, ami egészen Seychelle-ig szokott tartani, mert itt mindig akad olyan hal, amitől ledöbbenek, hogy én ezt szeretem és ennek nincs hal íze. Hát ez ma, olyan volt!