Ma, ahogy előre jeleztük is nem
mentünk messzire, mert tegnap annyira elfáradtunk, hogy szinte ülve aludtunk
este blog írás közben. Szóval ma úgy döntöttünk kicsit pihenünk és „csak „ itt
sétálunk le a hegyről, ami azért felér egy kisebb teljesítménytúrával. A
hegyről leérve egy tündéri kis parton találja magát az ember, illetve kicsit
messzebb gyalogolva egy még annál is kisebben.
 |
| Kilátás Praslinra |
A mai nap így a fotózásé és a
filmezésé volt, ültünk az árnyékban, iszogattunk a helyi sört és élveztük az
óceán morajlását. A nagyobb parton két barátságos kóbor kutyával futottunk össze
a kisebb partra érve pedig megint helyi rendőrökkel (rendőrnőkkel ez esetben)
találkoztunk, pedig egyetlen turista sem volt a parton.
Ez jellemző
Seychelle-re hogy általában mindig találsz olyan partot ami csak a tied meg a
helyi élővilágé. Tudom, hogy ez egy-egy Görögország vagy Olaszország után
hihetetlennek hangzik, de ez itt a valóság. A part egyedül a Tied, olyan, mint
a mesékben, mintha egy filmben szerepelnél. Itt ez a valóság!
A nap végén hazafelé be szerettünk volna menni a North East Point take awaybe, hogy vacsorát vegyünk. Délben mikor ott jártunk nyitva volt, úgy gondoltuk ez is ugyanolyan lesz, mint a többi take away, bezár 14:00 körül és 17- 18:00 körül újra kinyit… hát nem is tévedhettünk volna nagyobbat…
A szomszédos indiai boltban mondták, hogy legközelebb reggel nyitnak majd a szomszédban, szóval a tervünk füstbe ment. Mi azonban sohasem esünk kétségbe itt… a mélyhűtőben várt minket csirke, úgyhogy úgy döntöttünk főzünk magunknak Seychelle-i kókusztejes csirke curryt. Természetesen nem most próbáltuk ezt először megfőzni, 2012 óta próbálom néha jeles alkalmakkor reprodukálni Magyarországon, innen hozott fűszerekkel. Idén Alex is tanított minket Cousin-on és vele együtt főztünk ilyet, úgyhogy hazafelé a hegyre tartva bementünk a legkisebb indiai boltba és vettünk fűszereket. Illetve vettünk volna, ha biztos lettem volna mi kell bele, hiszen eddig mindig zsebben volt az internet, ahonnan könnyen elolvasom. Itt ugye ez nincsen, a curry természetes és a sáfrány is (nem ugyanaz az aranyárban lévő sáfránnyal), de nem voltam benne biztos nem marad e ki még valami ami nagyon lényeges és nincsen itthon. így hát két perc alatt beszélgetésbe elegyedtünk a szintén a boltban várakozó kreol apukával, aki a kislányával vásárolt és pár perces beszélgetés után átbeszéltük a recept alapjait is. Kiderült semmit sem felejtettem ki, a négy fűszer keverék az amit a kis boltban nem kapni, de e nélkül is kellemes lett a recept. Egyébként jellemző a helyi kreolokra ez a kedvesség és barátságosság (legalábbis akikkel eddig találkoztunk az elmúlt években), ha látják, hogy érdekel és nyitott vagy, akkor azonnal kedvesek és segítőkészek lesznek. Ez a férfi a pici gyerekével például annyira lelkes volt, hogy mi ezt főzünk, hogy azonnal meghívott magához is valamelyik nap egy vacsorára, hogy megfőzze nekünk és megtanítson rá hogyan kell igazából.
Hazafelé még az út mentén szedtünk pár fahéj-fa levelet, ami szerves része a curry-nek. Otthonra a szárított leveleket használjuk, de itt mennyivel más az út mellett a friss leveleket leszedni? Elmondhatatlan.
Itthon aztán Alextól kapott helyi, kreol és reggae zenét hallgatva, táncikálva és helyi Takamaka barna rumot, koktélnak keverve iszogattunk és főztünk. Szóval take away ide vagy oda, nem ijedünk meg, lett itthon helyi fogás. Mi másért jöttünk volna különben harmadszorra? Minden alkalommal olyan érzés, mintha haza térnénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése