Szuper dolgok történtek velünk
ma. Egy magyar pár meglátogatott minket a szigeten, ők is itt a blogon
keresztül hallottak rólunk. Előre meg volt beszélve, hogy mikor jönnek, így
direkt úgy csináltuk a heti beosztásunkat, hogy az egész túrára el tudjuk őket
kísérni. A vadőreink közül ketten nincsenek a szigeten, egyikük fogászati
problémákkal küzd, a másikuk elesett a csónakban és beütötte a vállát, elment megröntgenezni Praslinra, leginkább munkaundoritisze van a többiek szerint. :)
Ezért mindkét fiúnak, Lacinak és Stevenek is be kellett állnia a csónakok
tologatásánál. Szilárdék (a magyar kontingens) hoztak nekünk otthonról
csomagot, előtte még azt is megtették, hogy Anyukámmal találkoztak, aki küldött
nekünk fűszereket otthonról, illetve barátnőm csomagját is továbbították, ami
speciális moszkitó csodaszert tartalmaz. Ezúton is köszönjük, Ági és Gergő.
Több mint 8.000 kilométer távolságból csomagot kapni az óceán közepén a lehető
legjobb érzés, egyben összeszorul az ember szíve, hiszen hiányzik a család…
Ebédszünetben pedig életem első telefonos interjúját adtam egy magyar
újságnak. Elég szürreális élmény volt a verandánk szélén ücsörögni és nem
mozogni, hogy legyen némi térerő és halljuk egymást és a vonal másik végén több
ezer kilométerre egy szerkesztőséggel beszélni. Nagyon örülünk a megkeresésnek,
de hogy milyen újságról is van szó, az maradjon meglepetés, amint biztosat
tudunk, úgyis eláruljuk Nektek is hol találkozhattok velünk.
Délutánra két fiú elfáradt a sok csónak tologatásba és mindketten a
függőágyakba aludtak. :)
 |
| a teknos is csatlakozott a csapat delutani alvasahoz |
Irtottunk még egy kis invazív növényt is délután, majd
egy rövid sznorizásra mentünk. Sajnos ha
ilyen nagyok a hullámok mint most is, nem sokáig bírom a vízben, hamar tengeri
beteg leszek tőle. Ennek ellenére kifelé úszva találkoztam egy rája csapattal,
7-en úsztak felém a kékségből méltóságteljesen. Még sohasem láttam ennyi ráját
együtt úszni, sajnos Laci a fényképezőgéppel már kifelé tartott a vízből és nem
vette észre rögtön, hogy lemaradok, így lefotózni nem tudtuk, de valami
csodaszép élmény volt látni őket.
Ma Steve a soros a főzésben, spagettit készít paradicsomszósszal és
húsgombócokkal. Az élet apró örömei a kis lakatlan szigetünkön. Biztosan sokan
ismeritek a Számkivetett című filmet, amelyben a főszereplőnek van egy Wilson
nevű barátja a szigeten éléskor, amit egy labdából fabrikált. Hát mi is
eljutottunk arra a pontra, hogy kaptunk egy lufit, akinek arcot és hajat
rajzoltunk és ő a ’Funny Man’. A hasonlóságra tegnap este jöttem rá, amikor
mindenki visongva ütögette egymásnak a lufit, mondtam neki, hogy ez biztos
valamilyen számkivetett szindróma lehet. De legalább gázunk van és nem kell
csiholni a tüzet, mint a filmben.
u.i.: most kaptuk a hírt a konyhából, hogy a húsgolyók nem sikerülnek
fényesen, valaki express küldjön nekünk egy családi pizzát a szigetre, köszi!
:)
Egyébként olyan meleg van éjjel a szobánkban, miután lekapcsolt az áramunk
éjfél körül, hogy a múltkor már kimentünk a tengerpartra a törölközőinkkel és
inkább a homokban aludtunk. Egész jó most, nincs annyi moszkitónk, egyedül a
rákok okoznak gondot, akik megpróbálnak megenni és megcsipkednek az ollójukkal.
De inkább a rákok, mint a pokol tüze a szobánkban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése