Élet a Seychelles-szigeteken

Tegnap nálunk is járt a Nyúl, kaptunk cuki csoki nyuszikat, amiket alaposan megvizsgáltak a Seychelle fodyk. A fotón látható fody egy 12 éves hím, nagyon szeretjük őt. 

Rendszeres társaink a reggelinél, ebédnél és vacsoránál is. Elég ha csak egyetlen másodpercre nem figyelsz máris ellopják az ételed javát. Ez igaz a főzésre is, nem könnyű egy seregnyi fodyval együtt főzni.

A szokásosnál is melegebb van ma, mindenkiről folyik a víz, menekülünk sznorizni, amikor csak tudunk. Sikerült megmenteni ma egy pisoniába ragadt kirepülés szakaszában lévő tündércsért. Ma rajtunk volt a sor és össze kellett rendezni a polcot, az egészet kipakolni és kitakarítani, rendszerezni, jó nagy munka volt, de végre kicsit rendezetten néz ki a „nappalink”. Délután invazívokat irtottunk, szerintem még mindig ez a világ legrosszabb feladata, csupa szúrós mag áll a kezedbe, lábadba, esik a cipődbe, folyik rólad a víz, amibe kellemesen beleragad a földes kosz, iszonyúan jó érzés…De egyébként fontos része ez is a munkának, ha érdekel Titeket, valamelyik nap írunk róla egy teljes bejegyzést, hogy miért is olyan fontos ez.

A múltkor vettünk kókuszolajat La Diguen, mert mindenki ajánlotta, hogy a hajad végére kenve egy picit belőle igen jót tesz a megviselt tincseknek, egyetlen dolog van amire vigyázni kell, hogy ne menjen az ember utána tűző napsütésre, különben megégnek a napon.

A helyi cikk nagy vihart kavart erre, még a főnökünket is felhívták miatta a fő-fő irodából, hogy mi ez és kik vagyunk és most ezért angolul kell egy blogot (cikket) írnunk erről a blogról.

Ma este ismét rajtunk a főzés sora, rántott csirkemell lesz, törtkrumplival és párolt répával. Drukkoljatok, hogy jól sikerüljön.
  

a szigeten élő nyuszik