Élet a Seychelles-szigeteken

Ma a mezítlábas dolgokról fogunk Nektek egy kicsit mesélni. Mikor ide jöttünk készültünk túraszandálokkal, vízi cipőkkel, túracipővel is, de pár nap alatt rájöttünk, hogy majd mindegyiknek megvannak a hátoldalai. A vízi cipő például nagyon klassz, ellenben a homokszemcsék bele mennek és egy hosszú járőrözés alatt képes teljesen leszedni a bőrt a lábujjaidról. A flip flopot lemossa a lábadról az első hullám, a túraszandál pedig vizesen végtelenül csúszik. így, a helyieket követve mezítláb kezdtünk el járni mi is. 
  

Az első egy hét pokoli volt, minden szúrta, bökte, felsértette a lábunkat, a homok szinte leperzselte a bőrt róla, a gyökerekbe, kövekbe véletlenül rendszeresen belerúgtunk, a sziklák vágták a lábunkat. Aztán idővel hozzászoktunk és azóta mezítlábasok lettünk mi is.
  

A talaj igen változatos itt, kezdve a hófehér, de forró homoktól, az erdei talajig, korhadt fákkal, ágakkal és telis tele pisoniával ami rád ragad, a koralltörmelékes partoktól, a sziklás, köves terepig minden megtalaláható.
  

Hogy a helyieknek mennyire természetes ez, abból is látszik, hogy Alex, aki ősszel Olaszországba készül nyaralni, pihenni, komoly dilemmával küzd és mesélte nekünk, hogy majd ott vesz magának még egy pár cipőt, mert csak egy van neki, amiben utazni fog és abban nem akar túrázni a Dolomitokban. Vehetne ugyan webshopban is, de nem szereti, mert nem biztos a méretben. Jókat derültünk ezeken a valós cipő problémákon, bizony, aki születése óta a trópusokon él, annak más dolgokkal kell szembe néznie mint nekünk.
  

Ma Praslinra mentünk soron kívül, a helyi vadőrök mentek és magukkal vittek minket is, hogy kicsit kimozduljunk. Nagyon aranyosak voltak, mert mondtuk nekik, hogy nem akarunk mindenképpen menni, ha nem akarnak vinni, akkor majd megyünk hétfőn amikor a szokásos bevásárlási napunk van, mire felháborodva mondták, hogy szó sincs róla, még szép, hogy mi is megyünk, a személyzet részei vagyunk, ez nekünk is jár.

Azt hiszem befogadtak minket, szép lassan.

Mostmár ezek a csónakos átruccanások sem tűnnek akkora dolognak, hozzászoktunk, hogy folyik a víz a sortunkból mire megérkezünk, hogy a hajó vidámparkokat megszégyenítő vizi splash élményekben gazdagít minket, mondhatni már mi is befogadtuk ezt az új világot, szép lassan. És azt kell, hogy mondjam, nagyon szeretjük.

Illetve a Húsvéti meglepetésünk a helyi hírekben való megjelenés lett, cikk született rólunk és a munkákról, olvassátok szeretettel. Mi nagyon hálásak és boldogak vagyunk.
  

a labra ragado pisonia magok