Élet a Seychelles-szigeteken

Igazi hosszú hétvége első napját tartottuk ma. Mindenki akkor ébredt, amikor kedve volt, majd egy reggeli sétával kezdtük a napot és összeszedtük a pisoniás madarakat útközben.

Délelőtt Alexal rozmaringos kenyeret sütöttünk, hogy a délutáni kávézáshoz legyen mit enni. Sznoriztunk is egy keveset, végre visszatért a szokásos képeslapokba illő időjárás. Nagyon nagyon kellemes most a szigeten lenni, egyrészt a moszkitó áradat csitult, bár ez nem tart majd sokáig miután három napig esett, másrészt az ünnepi hétvégére a személyzet nagy része elment, köztük a főnökünk is. Most csak Darius, Auron és Jules van itt a vadőrök közül, illetve Alex. Normális esetben hat vadőr van, de jelenleg zajlik a hatodik vadőr kiválasztása, hétvégére is van a szigeten egy srác, akit tesztelnek meg ő is körülnéz milyen itt élni, tetszik-e neki. A munkájuk főleg a turisták fogadása, ők tologatják ki be a csónakokat amikkel a turistákat szállítják, illetve vezetik a hajókat, utána kis csoportokra bontva vezetik a túrákat, ezen kívül ők is ugyanúgy irtják az invazív növényeket, a sziget működtetésében részt vesznek (generátor, víz pumpálás), folyamatosan megfigyelik a sziget körüli tengerszakaszt, mert ott tilos a halászat, illetve a tudományos munkákban is részt vesznek, amikor kevés az önkéntes.

Viszont egyre jobban megértik a vicceinket is, Lacinak sikerült egy nekik tetsző viccet elsütni, azóta nagyon szeretik őt, sőt a többi vicceken is nevetnek mostanában. Ma fejeztünk be egy kis díszt a szobánkba, hogy otthonosabban érezzük magunkat. Kagylókat gyűjtögettünk, majd Laci rákötötte őket ezeket zsinórokra.
  

Délután felmásztunk a sziget legmagasabb pontjára naplementét nézni, idáig csak a turisták által látogatható kilátóba voltunk, de ma Alex felvitt minket egy annál is gyönyörűbb helyre, lenyűgöző volt ott ülni a naplementében és látni a sziget körül repkedő több száz vagy akár ezer madarat. Egyike azoknak a pillanatoknak, amik örökre az emlékezetembe égtek, annyira varázslatos volt. Ha lehunyom a szemem újra és újra át tudom élni, szerintem otthonról ezzel fogok álmodni, felkelni és lefeküdni.