Élet a Seychelles-szigeteken

Tegnapelőtt délután elutazott Jess, szegénynek Dél-Afrika felé törölték a közvetlen a járatát, így először Mauritiusra repült innen a tervekkel ellentétben majd onnan tovább Dél-Afrikába. Tegnap reggel megint gereblyézéssel kezdtük a napot, de még Alex is furán nézett ránk, hogy pénteken már nem szoktak ilyen nagy munkákat csinálni, tiszta bolondok vagyunk. Aztán nem sokkal ezután egy elég nagy vita alakult ki a házban, mert úgy volt, hogy mindannyian együtt írjuk meg a jövő heti beosztásunk tervét a hétvégén, ezzel ellentétben Steve megírta teljesen egyedül és a szokásos heti 2, maximum 3 növény irtás helyet, 5 darabot pakolt bele!! Van olyan nap, hogy ebéd előtt és ebéd után is azt csináljuk. Természetesen ez a munka is fontos része a sziget élővilágának fenntartásában, de még a helyi vadőrök sem csinálják őket, maximum hetente egyszer. Steve teljesen fanatikus, otthon is ugyanez a hivatalos munkája, invazív növényeket irt, amivel nincs is baj, de egyszerűen nem látja be, hogy mi egy csomó minden másban is érdekeltek vagyunk ezen kívül, ami szintén fontos. Ott van például a trópusi madarak gyűrűzése, ami a héten elmaradt és eszébe sem jutott a jövő hétre berakni, vagy éppen a pisoniába ragadt madarakon való segítés is fontos, hiszen sokszor van, hogy még időben érkezünk, a madár nincs kifáradva és sokszor a szárnyai is jó állapotban vannak. A másik ami szintén fura volt, hogy a többiek mindig úgy csinálták, hogy a héten valamelyik vendég fogadásos napot Lacival ketten közösen csináljuk. Megint 5-en lettünk, ami azt jelenti, hogy mindenkire heti kétszer esik rá ez a feladat, de folyamatosan külön pakolt minket, ráadásul magát többször is berakta a hétre mint kellett volna. Szóvá tettük neki, hogy a heti beosztásban nem szerepel amit nagy nehezen kiharcoltunk két hete, hogy minden reggel valakik partot takarítanak, valakik pedig a ház specifikus részeit takarítják. Erre az volt a válasz, hogy az felesleges, amúgy is megcsináljuk (jelzem soha nem takarította ki sem a fürdőt, sem a konyhát, semmit, egy csótánytanya tetején is remekül érzi magát) és a főnöknek (!!) nem tetszett, hogy a beosztásban van, mert szerinte felesleges. Na ezen nekem, Lacinak és Michaelának is elszakadt a cérna, hiszen mi hárman vagyunk, akik nagyon igyekszünk tiszta körülményeket teremteni (szegény Michaela mondta, hogy nem is hordja itt a szemüvegét, minél kevesebb koszt lát annál jobb, meg majdnem sírt amikor ide jött, hogy ez hihetetlen milyen gusztustalanok a csótányok, teljesen átéreztem ezt, én is átéltem). Laci végül eléggé összeszólalkozott ezen, de csak nem engedett belőle, sőt még a főnök is mellé állt, hivatalossá téve, hogy ez a legjobb beosztás amit eddig látott (!!??). Ezek után a nap további részében elég nagy mosolyszünet volt, szegény Michaela már azt mondogatta, hogy szerinte, ha mi hazautazunk ő is inkább eljön, mert csak mi vagyunk egyedül, akit érdekel egy kicsit is, hogy normális körülményekben legyünk.

Elmentünk meggyűrűzni Alexal egy újabb magpie robyn, azaz szarkarigó fiókát. Gyorsan nőnek, nagyjából két hete néztük meg először amikor csak egy ici pici kis tollatlan csupasz, frissen kikelt kis madár volt. Ahogy a múltkor vért is vettünk tőle, két mintha kell általában és most Lacival mi ketten vehettük le a vért.
  

Délután aztán Kate és Steve Praslinra mentek bevásárolni, mi pedig körbevittük Michaelat az egész szigete, fel a kilátóba is, illetve utána elmentünk mindhárman sznorizni és láttunk egy teknőst, valamint elég sok ráját úszni, nagyon szépek voltak.
  

Este miután a csónak megjött Praslinról, Aaron, Jules és Sam (ő az új vadőr) meglepő módon elhívták Lacit magukhoz. Nem tudtuk miért, de miután én is átöltöztem a sznorizás után csatlakoztam hozzájuk Aaron házában. Ez volt az első alkalom, hogy láttuk belülről a házát, Alexal ugye szorosan egymás mellett élünk, szóval vele rengeteg dolgot csinálunk közösen, de a vadőrök mindig szeparáltabbak voltak és soha nem akartuk zavarni őket hívás nélkül. Kiderült, hogy Lacit meghívták egy sörre, nekem pedig kevertek rumos kólát. Amíg beszélgettünk és iszogattunk a három fiú mellettünk pucolta meg a halat (bonito), amit a kezükben hoztak a csónaktól, délután háromkor fogta egy ismerősük, annyira friss volt. A halat lehelet vékonyan felszeletelték és fűszerezték, majd állni hagyták egy rövid ideig. És, ami a legmeglepőbb, hogy ezt a halat nyersen lehetett enni. Én, aki soha nem eszem szinte halat, annyira élveztem és annyira finom volt, hogy el sem akartam hinni, hogy nyers halat eszem. És a nyers halnak, lehet nem kifejezetten hal íze. Hihetetlen finom volt, ezek a helyi srácok mindannyian nagyon tudnak főzni. Aaron és Jules sokat mesélt magukról és az ezt megelőző munkáikról. Aaron például rendszeresen dolgozott igen tehetős, gazdag fehér embereknek, akik vettek egy hajót például Törökországban vagy Franciaországban és azt a hajót le szerették volna hozni, ide a Seychelles-szigetekre. Állták a repjegyüket az adott desztinációig, majd a srácok fogták magukat és kb. 80 nap alatt (attól függ honnan jöttek) lehajóztak a katamaránnal ide. Mesélték, hogy így igen sokat láttak Európából, Franciország, Olaszország, Görögország, Szuezi csatorna, Egyiptom, majd onnan tovább Afrika partjainál. Áthajóztak többször is a veszélyes szomáli vizeken, amiről köztudott, hogy kalózok vannak, akik sokszor még a seychelle-i vizeken is portyáznak állig felfegyverkezve.

Előtte pedig szintén hajón dolgoztak Jule-al együtt, ami Praslin-Mahe között szállított árut. gyakorlatilag alig aludtak, hajnali 3-kor kezdődött a napjuk, amikor az összes rakományt fel kellett pakolniuk a hajóra, majd a szerencsésebbek aludhattak 3 órát, amíg átértek Mahéra, viszont Aaron például a hajót vezette, így nem pihenhetett. Mesélte, hogy ezek kisebb hajók voltak, amiket átalakítottak teherszállításra és az egyik egy rendes árbocos vitorlás volt, aminek a vezető része úgy nézett ki, hogy a feje kint volt belőle, hogy kilásson, a lábai pedig lent a hajóban, amikkel kormányozott. 3 órát egy nap hajnalban, pakolás után Mahéra, majd megérkeztek, kipakoltak, Mahén újra felpakoltak Praslinra tartó szállítmánnyal, majd újabb 3 óra tekerés vissza, ahol aztán nagyjából este 10-11 körül végeztek a kirakodással és akkor ért véget a munkanap. Ami másnap újra kezdődött hajnali 3-kor. Nem lehet a helyeiknek sokszor könnyű élete, mégis általában nagyon pozitívan gondolkoznak az életről. Ebben a munkában is örömüket lelték, főleg, mivel, mint megtudtuk a rakomány nagy része sör volt :)

Ezek után hazatértünk vacsorázni és a vacsoránk végeztével hirtelen felbukkantak újra a srácok a teraszunkon, egy nagyobb hangszórót hozva, rögtönzött bulit indítottak nálunk. Ez volt az első alkalom, hogy közösen bulizott az összes, hétvégére a szigeten maradt ember. A főnökünk távol lesz egész szerdáig, úgyhogy cincogott a sziget.

Ma többnyire eseménytelenül telt a nap, mindenki ki volt tikkadva és pihent a tegnapi éjszaka után, Aaron meghívta Lacit magukhoz ebédre, én inkább itthon aludtam ezalatt. Állítólag nagyon finom sózott halat csinált, amit mutatott nekünk előre tegnap este, valamilyen kis levelű, különleges spenóttal és aranyalma chatneyval.