Tegnap ünnepeltük a harmadik
házassági évfordulónkat. Amikor a nászutat tervezgettük otthon, még nem is
sejtettük, hogy egy olyan helyre jutunk el, ami elrabolja a szívünket. Csodás
három hetet töltöttünk itt nászúton és már akkor biztosak voltunk benne, hogy
vissza szeretnénk térni ide.
Az elmúlt három évben folyamatosan azon dolgoztunk
a szabadidőnkben, hogy valahogy mindez az álom valóra válhasson. A kitartásunk
meghozta az eredményét, annyi év álmából valóság lett, amikor szeptemberben
megkaptuk az emailt a sikeres felvételről. Alig akartuk elhinni, hogy ez a
valóság és valóban újra átélhetjük azt a pillanatot, amikor a repülőről először
pillantod meg a nagy kékség közepén a harsány zöld, parányi kis dobozokat,
melyeket hófehér homokos partok szegélyeznek, a víz pedig a kék összes
lehetséges árnyalatában tündököl.
Emlékszem az érzésre, amikor a nászút végén felszállt a repülőnk, úgy
éreztem kitéptek egy hatalmas darabot a szívemből, amit sehol máshol nem fogok
megtalálni, csak itt, ebben az afrikai szigetállamban.
Akkor és most is a kedvenc italunkkal ünnepeltünk, ami nem más mint a helyi
Takamaka kókuszos rum, önmagában is nagyon finom, de legtöbbször kólával
szoktak koktélt keverni belőle. Felkerekedtünk és a kilátóból néztük a
naplementét, ittuk magunkba a csodát, hogy itt, ilyen csodálatos helyen
ünnepelhetjük meg a legszebb napot az életünkben.
Minden reggel tornázni szoktam a napfelkeltében, mert ilyenkor még nincs
akkora hőség, azonban ma egy kíváncsi aldabra teknős, Leo, kiszemelt magának és meg
sem állt ameddig el nem ért engem, ezzel lehetetlené téve a reggeli
programomat. Felejthetetlen reggeli élményeim egyike lesz ez a mai.
Megint ástunk ki teknős fészket, találtunk pár lemaradó, fészekben lévő
kisteknőst újra, akiket a vízhez kísértünk.
Este újból rajtunk a főzés sora, mivel Jess holnap utazik haza és két új
önkéntesünk van, ismét felelevenítjük a magyar ízeket egy kis csirkepörkölttel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése