fond ferdinand

Vasárnap ébredés után reggeliztünk, megint találtunk friss bagettet és háromszögletű kis sajtokat, amik Egyiptomból jöttek. Azt hiszem soha nem ettünk még a világ ennyi feléről élelmiszert mint itt. Ettünk már bacont Srí Lankáról, krémsajtot Ausztriából, lencsét Kanadából, virslit Brazíliából, csirkét az Egyesült Arab Emirátusokból, mogyorót Kínából és persze a dolgok döntő többsége ezen kívül Dél-Afrikai. Viszont a hétvégén a saját szemünkkel láttuk, hogy az 5 csillagos hotelek hogyan csinálják, hogy friss helyi gyümölcsökkel látják el a vendégeiket. Hatalmas kertjeik vannak, ahol mind saját maguk termesztik meg a friss zöldségeket és gyümölcsöket!
  

konyha a szallasunkon

a hatalmas agyunk Praslinon

10 óra körül elindultunk, hogy meglátogassuk a Fond Ferdinand nevű helyet. Hasonló a hely a Valeé de Mai-hoz, egy hatalmas pálmaerdő, melyben a híres coc de mer fa nő. Kevésbé ismert egyelőre, a helyet 2012-ben nyitották újra, mert 6 évvel ezelőtt egy súlyos tűzvész után leégett az erdő java része. Újra ültették növényekkel, amik már a növekedés útján vannak, de a coco de mer-ek nagyon különlegesek 25 év telik el, amíg kifejlődnek, majd újabb 15 év mire termést hoznak. Szeretnék a későbbiekben a helyet a Világörökség részévé nyilvánítani, ugyanúgy, mint a Valeé de Mait, addig azonban még hosszú út áll előttük.
  

Az odajutás egy kicsit nehézkes volt, ugyanis a reggeli busz 7.00kor elment, a következő pedig csak 11.15 körül jött volna. Sajnos a vasárnapi buszközlekedés nem a legjobb Praslinon. így Alexal átsétáltunk a reptérhez, hogy taxit keressünk magunknak. Helyi viszonylatban ez igen drága, de Alex kerített nekünk egy nagy autót, ami 3 soros volt és így mindannyian elfértünk benne. Nem hagyta, hogy kifizessük a ránk eső részt. 
  

taxizas Praslinon

Kiderült, hogy a Fon Ferdinand egy olyan partszakaszon kezdődik, ahol sokat strandoltunk 3 évvel ezelőtt Anse Marie-Lousienál. Szerencsénkre Alex ismerte az ottaniakat, így a belépőjegyért sem kellett fizetni, jó dolog, ha van egy helyi barátod itt :) Hatalmas szép pálmaerdő között, lépcsőszerűen kiépített, de igen meredek út visz fel egészen a kilátóig. Itt csodás panoráma tárul elénk a Bai St. Anne kikötő felé.
  

 

coco de mer

  

az édesvízi angolna megpróbálta megtámadni a fényképezőgépet

édesvízi angolna a Fond Ferdinand egyik patakjában

Alex mokazott velunk

Alex-al a kilatoban, alattunk Bai St.Anne

Míg szombaton főleg Aride, Cousin, Cousine felé eső részeket láttuk a túránk során, itt Round Islandet, illetve a távolban La Digue-t csodálhattuk meg. Sajnos a túraútvonal felsőbb részén még nagyon látszanak a tűzvész nyomai, igen kopár a felsőbb része.
  

fiatal fák nőnek a tűzvész után

 A kilátóból nézelődve realizálódott bennünk igazán, ami nem tűnt fel amikor csak turistaként jártunk itt, hogy mennyire kevés madár él és repül Praslin felett. Normális esetben ugyanúgy nézhetne ki, mint Cousin, több száz madárral az égbolton, de sajnos a behurcolt patkányok, macskák és kutyák lehetetlenné teszik a fészkelést a madarak számára a nagyobb lakott szigeteken. Eddig nem tűnt fel, egy átlagos turista természetesen azt a néhány madarat is ámulva nézi, amit megpillanthat és teljesen elfeledteti erről őket a csodálatos környezet, hiszen a partok csodaszépek, a tenger a kék minden színében játszik, de most, hogy lassan 1,5 hónapja élünk Cousin-on hirtelenjében Praslin égboltja kopárnak és kihaltnak tűnik. Főleg, hogy tudjuk milyen lehetne…

A túrázásunk után majdnem egy órát ácsorogtunk a buszmegállóban, sok késéssel ugyan, de megérkezett a busz, ami elvitt minket Grand Anse-ig, ahol egy Breeze Garden nevű helyen sikerült take away kreol csirkét beszereznünk. Nagyon rendesek voltak, látták, hogy ott ácsingózunk és bár mér zárva voltak, direkt a mi kedvünkért kinyitottak újra, hogy kiszolgáljanak. 

 

pihegés Fond Ferdinandnál

Úgy volt, hogy Alex helyi ismerőse este jön hajat fonni Alexnek és nekem is, hogy kipróbáljam a helyi divatot, de sajnos az utolsó pillanatban lemondta. Jess-t Grand Ansen körbeudvarolta egy helyi férfi, sokszor hallottunk Alextől ilyen történeteket, de nem hittük, hogy valóban igazak és megtörténnek, azonban most a saját fülemmel hallhattam. Egy 40 év körüli helyi férfi odament Jesshez, aki épp az ebédre beszerzett pizzáját eszegette Stevel és elkezdte győzködni őt, hamar a lényegre térve, hogy ő várni fog rá, a családjaik is be fognak egymásnak mutatkozni és hogy bár a mi szigetünkön a  helyi vadőrök nagyon fiatalok és sok mindent meg tudnak neki mutatni, ne higgyen nekik, mert csak ő tudja megmutatni milyen az igazi seychelle-i érzés. Szegény, kis ártatlan 18-19 éves Jessünk annyira zavarban volt, amennyire csak lehet…
  

esti gyertyafény Praslin-i kis teraszunkon

Hétfőn reggel visszajöttünk a csónakkal mindannyian a szigetre és elkezdődött egy újabb hét. Megérkezett két új önkéntesünk is, egy dél-afrikai lány, Kate, illetve egy német hölgy Michaela. Kate járt már itt 3 hónappal ezelőtt és annyira megtetszett neki, hogy újra visszajött, a szülei itt Seychellen élnek jelenleg, így nem volt nehéz útja, a saját jachtjukkal érkezett Cousin partjaihoz.Mindketten nagyon rendesek, már kezdenek beilleszkedni.

Hogy hogyan is ünnepeltük a mai házassági évfordulónkat itt, az holnap kiderül!