Élet a Seychelles-szigeteken

Praslinra érkezésünk egyből hatásos belépővel indult. A csónakból kiszállva, a szennyes zacskóval a kezemben valahogy elveszítettem az egyensúlyomat és bár Jules már addigra látta mi fog következni és mondta, hogy óvatosan, óvatosan, addigra mindegy volt, egy hatalmas csobbanással eldőltem a vízbe, mint egy krumplis zsák. Rajtam a frissen mosott, illatos ruhám, kezembe a rengeteg mosásra váró ruhánkkal egyenes az Indiai-óceán langyos vizében kötöttem ki. Szerencsére a sekély és homokos vízbe semmi bajom nem esett, azon kívül, hogy a vadőrök most egy hétig rajtam fognak nevetni. Mi tagadás én is kinevettem saját magamat, s a parton ücsörgő helyiek is első sorból nézték végig az előadásom.

A civilizációba szabadulva elmentünk péntek délután a  reptérre, hogy egy reggli járatra cseréljük a Praslin-Mahe járatunkat, majd mosni kezdtünk az apartmanunkban. Egy délután alatt kimostuk az összes függönyt, szekrénybe talált  lepedőt,illetve a teraszon lévő párák huzatait is. A koszból ítélve ez évek óta nem történt meg, de mire végeztünk egy jó illatú ház vett körbe minket. A helyi take awayből vettünk rántott csirkét hasábburgonyával. Ez itt a helyi McDonalds. Illetve hosszú szigetes elvonókúránk után, fejenként megittunk délutántól estig 3(!) üveg helyi sört. SeyBrewnek hívják, csak 330ml-es, de a nagyobb dolog, hogy otthon soha nem iszom vagy szeretem a sört, itt, ezért a helyi sörért viszont ölni tudnék. Este úgy volt, hogy elmegyünk élő zenét hallgatni, de este 10kor mikor odamentünk még csak készülődtek, abba maradtunk visszasétálunk 11 fele, de addigra mindenki mélyen aludt. Hiába a reggeli 6 órás ébredések elfárasztanak minket.

Szombaton  korán indultunk a busszal, egészen a végállomásig mentünk vele. Innen a helyi túraútvonalon át elmentünk Anse Georgette-re, ami egy új útvonal volt nekünk, mert 3 éve a Lemuria Hotelen át jutottunk el ide. A partra érve lepihentünk, fürödtünk és játszottunk a hullámokban, ugyanott csináltunk fotókat, mint 3 éve, sokat nevettünk.
  

  

előtérben a kisebb sziget Cousin, a mi szigetünk

Anse Georgette felülről

A pihenő után felkerekedtünk , hogy a túraútvonalon át eljussunk Anse Laziora. 3 éve, mi egyedül vágtunk neki ennek és igen kalandos volt, miután elveszítettük a túravonalat és egy nagyon meredek dombon kellett visszamászni rá. Most remekül ki volt táblázva és ki is volt taposva az útvonal. Kicsit leszakadozva mentünk, elöl Alex és Steve rohantak, majd mi hárman Jessel ballagtunk. Jess egyszer csak sikítani kezdett, hogy sárga darazsak támadják őt. Ez bent volt egy dzsungeles részben, ahol az ösvény olyan pici volt, hogy csak egyesével fértél el rajta. Amikor hallottunk mind a hárman visszafordultunk és futni kezdtünk. Épp eleget hallottunk már a sárga darazsak fájdalmas csípéséről másoktól. Miután megálltunk, tanakodni kezdtünk mit csináljunk, Alex és Steve rég elmentek, kikerülni nem tudtuk annyira sűrű dzsungel volt, így abban maradtunk az egyetlen opció, ha átfutunk ezen a részen, hamarabb túl vagyunk rajta. így nekiálltunk futni, elöl Laci, utána Jess, majd én. Sajnos a futással nem úsztuk meg, megtámadtak minket a darazsak, egy hatalmas fájdalmas szúrást éreztem a nyakamon, egyértelmű volt, hogy megcsíptek. Jessel sikítva futottunk, ahogy lábunk bírta Laci után. Amikor már biztosak voltunk benne, hogy elég messze vagyunk megálltunk és kiderült Lacit is megcsípték, őt három helyen, kettőt az oldalán egyet a füle mögött, engem két helyen, elöl a nyakamon, egymás mellett. Jess szerencsés volt, megúszta. 
  

Pont valamelyik héten mesélte egy másik szigeten dolgozó lány nekünk, hogy őt is megtámadták már és szerinte ennek a csípése fájdalmasabb, mint a szkolopendráé, ami itt a legveszélyesebb állatnak számít. Az sem túl veszélyes, alapvetően Seychellen nincsen semmi olyan veszélyes állat, mint mondjuk Afrikában, nem találkozol veszélyes kígyókkal, pókokkal, skorpiókkal. Meg kell hagyni, eléggé fáj a csípése valóban. Jessnél volt bőrirritáció ellen valami krém, amivel rögtön bekente a csípéseink. Alex nevetve várt minket az erdőben, mondta, hogy amint hallotta a sikításunk tudta, mi történik, mert ő látta a darazsakat. Valószínűleg az feldühítette őket, hogy ők ketten elmentek és mire mi odaértünk addigra támadtak. Egyébként nagyon szép sétánk volt, utána Anse Lazion gyönyörködtünk a híres és hírhedt partjában, a csodaszép hófehér homokban. Mindkét part ahol voltunk az összeállításokban a világ legszebb 10 partja között szerepel. 
  

  

Miután itt is fürödtünk és sétáltunk a parton, a buszmegállóhoz mentünk és megvártuk a buszt, amivel Grand Anse-ig meg sem álltunk. Itt leszálltunk vettünk pár sört és rumot, majd egy újabb busszal visszamentünk a szállásunkhoz, ahol ugyanolyan take awayt ettünk mint pénteken.
  

Alex es Steve

 A darázs csípéseket leszámítva nagyon jó napunk volt, egészen hihetetlen volt újra ezeken a partokon lenni,sohasem gondoltam volna, hogy újra visszatérünk. Annyiszor álmodtam vele és gondoltam rá, egészen hihetetlen volt újra ott lenni és átélni ezt a csodát.