Élet a Seychelles-szigeteken

Az elmúlt napokban a szokásos munkákkal voltunk elfoglalva mint mindig. Nagyon sok madár tér vissza az év ebben a szakában költeni a szigetre, sajnos ezek közül jó páran a pisonia növény fogságába esnek, így mostanában az egyik legfőbb általános időtöltésünk, hogy akin tudunk, próbálunk segíteni és megszabadítani a magoktól. Sajnos nagyon sokan vannak, de igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni. Bár alapvetően ez a hely egy speciális természetvédelmi terület, mely élővilágába az itt dolgozók alapvetően nem nyúlnak, nyúlhatnak bele, hagyni kell a természet saját körforgását zajlani, természetesen maximális védelem mellett, hogy más emberi tényező ne zavarja az itt élő állatokat. Ennek ellenére mi sem vagyunk fából, így akin azt látjuk, hogy van esélye, annak megpróbálunk segíteni. Ez mostanában úgy zajlik, hogy a nap bármelyik szakaszában, reggeli közben, fogmosás közben, főzés közben beállít valamelyikünk egy madárral az ajtóban és segítünk egymásnak kiszabadítani a madarat. Néha azért mi is kapunk tőlük ajándékokat, egy két keményebb csípés formájában, például ma reggel egy vészmadár Laci ujján és az én térdemen is csőrjegyét hagyta.
  

A hét közepére mindenki elfáradt, az idő pedig pár napja elég felhős, hatalmas bárány és esőfelhők sorakoznak körös körül, amiből néha a nyakunkba szakad a trópusi eső. Egyértelmű moszkitó áradatot várhatunk a következő hetekben. Az időjárás talán valamivel enyhült, de most párás meleg van, amikor egyfolytában nyirkosnak érzed magad, a ruháid és mindent ami körülvesz, illetve sajnos éjjel miután lekapcsolják a generátort és leállnak a ventilátorok, a szobában pokoli meleg van, mint egy grillcsirke sütőben. Ma éjszaka is percekig ücsörögtem a sötétben az ágyban és próbáltam kitalálni, hogy ne süljek meg. Nem sokat alszunk mostanában, szinte mindenki panaszkodik az éjjeli pihenés nehézségére.

Tegnap főztünk egy marhás-lencsés-répás egytálételt, de a boltban csak előre sózott marhahúst lehetett kapni, hiába áztattuk és mostuk át többször is, így is pokolian sós maradt. Alapvetően nem lett volna rossz, de hiába nem adtuk hozzá egyetlen csipet sót sem, így sem lett fenomenális élvezet. Ez van, azzal kell főznünk ami van és elérhető. Szép lassan dolgoznak a napkollektorokon is, így bízunk benne, hogy hamarosan egész éjszakás áramunk és ventilátorunk is lesz.