Élet a Seychelles-szigeteken

Tegnap este Alex újból hozott nekünk halat vacsorára, illetve Freya szuper lencse fasírtokat csinált nekünk paradicsomszósszal. Tudni kell rólam, hogy otthon a karácsonyi nagymamám által készített halászleven kívül semmilyen más halat nem vagyok hajlandó megenni, itt viszont egészen elképesztő módon csinálják! Beszélgettünk róla Alexel és azt ígérte megmutatja, hogy kell rendesen elkészíteni, hiszen ő itt született világ életében halat evett és készített. Nagyon jó, hogy ilyen barátságos és közvetlen velünk, a szigeten lakók közül egyelőre őt ismerjük legjobban, rengeteg olyan helyi történetet mesél, amit egy utazási könyvben soha nem találnál meg. Például tudtátok, hogy azokat a bűnözőket, akik valami nagyon súlyos bűntényt követnek el, azt egy külön börtön szigetre száműzik? Szabadon járkálhatnak a rabok a szigeten, olyan messze van mindentől, hogy szökniük sincs nagyon hova, képtelenség átúszni bárhova is.

Megittuk a többiekkel az otthonról hozott pálinkát és Zubrovka vodkát, Alexnek nagyon tetszettek a nem mindennapi ízek.

Mától komoly heti beosztás szerint dolgozunk, reggel én a lányokkal voltam partot ellenőrizni és olyan teknős fészkeket kiásni, amiknek már ki kellett volna kelniük, Laci pedig Steve-el ment a másik irányba a szigeten. Mindkét csapat talált pár élő kis teknőst, akiket a vízhez kísértünk, illetve kiástunk egy hatalmas fészket is és újabb dolgokat tanultunk milyen adatokat hogyan kell rögzíteni a tojások számából, illetve azok között is vannak különbséget, ha embriót találsz a tojásban csak, vagy csak a kocsonyás záp részt, ezeket is külön számláljuk, illetve az esetleges halott példányokat is.

Ma már elkezdtek jönni a szokásos időben a szigetre a turisták, akiket most mi is elkísértünk Lacival a szokásos vezetett túrára, hogy halljuk és lássuk hogyan működik ez. Normál esetben minden nap be van osztva valaki a turisták fogadására, illetve a fogadó épület kitakarítására., a mentőmellények elvételére.

A nap folyamán utána megint két csoportra váltunk, Laci elment partot ellenőrizni, engem pedig Freya elvitt a tündércsér fészkek ellenőrzésére, mert ha ő elmegy a szigetről március végén én leszek a felelős értük, így meg kell tanulnom mindent addig, Laci pedig a tropicbird-ökért lesz felelős. Az egész elég bonyolult és összetett, itt is adatokat kell rögzíteni megfigyelés alapján, összesen 100 fészek tartozik a tündércsérekhez, amik össze vissza helyezkednek el, néha az ösvények mentén, néha beljebb a dús dzsungelben tele moszkítóval. Lassan úgy nézünk ki, mint akik bárányhimlősök, mindenhol tele vagyunk csípésekkel, amik nagyon nagyon viszketnek. A Fenistil sem használ semmit. Visszatérve azonban a fészkekre, valami egészen elképesztő élmény látni a kis fókákat a fákon egyensúlyozva akik alig pár naposak.

Ha ez nem lett volna elég még egy partellenőrzésre mentünk, utána pedig elvittek minket Praslinra vásárolni. Ez a vásárlás sem egy átlagos boltba leugrás, hiszen a hivatalos pici csónakkal kell átmennünk, amit a vízre kell tolnunk hozzá a helyiekkel, majd beleugrálni. Nagyjából elmondhatjuk, hogy rettegtem ettől, de végül minden rendben ment és simán be lehetett szállni, Praslinon pedig simán ki lehetett kötni, ahol megpróbáltunk bevásárolni a heti dolgainkhoz. Az első sokk a pénzváltáskor ért minket, ahol közölték, hogy az általunk hozott dollárokból csak a 2000 után kiadottakat váltják be és fogadják el itt, amiről egyáltalán nem tudtunk. Szerencsére a két bankjegyünk közül legalább az egyik jó volt és sikerült pénzt váltani, de mivel fogalmunk sem volt a maradék dollárunk kiállítási vagy forgalomba hozási dátumáról, így sikerült egy kisebb idegösszeomlást produkálnom a helyi boltban a konzerv sor előtt. Azt hiszem, ez a napi túlélő túrás életmódunkkal, a csónakon izgulással, ami tényleg simán ment végül, feltette a pontot a tűrőképességem határára, így amikor kettesbe maradtunk a vásárlás után egy órára Praslinon Lacival, a feszültség levezetésére hullottak a könnyeim. Szerintem ilyet is ritkán láthatnak a helyiek. Végül megnéztük amikor visszaértünk és nagyjából háromnegyed arányban vagy felel fele arányban vannak jó bankjegyeink illetve régiek, de nyilván biztonsági tartaléknak eleve többel készültünk, tehát még így is várhatóan nem kell ezen aggódnunk amíg itt vagyunk. Alex azt mondta  próbáljuk meg majd legközelebb a helyi bankba beváltani a pénzt hátha…

Szóval egy igen kalandos, érzelmi hullámokkal teli bevásárlást végeztünk Praslinon, ami számomra egyébként még mindig az egyik legszebb sziget itt, nagyon szeretem a hangulatát. Gond nélkül hazajöttünk a csónakkal, sikerült a vacsorához való csirkét is megszerezni (fagyasztottan ugyan, arab csirkét, de combokat)  és a nap végén még egy igen őrü0ölt Vacsora csata jelenetet is rendeztünk a konyhába, hiszen ma és holnap mi főzünk. Szerintem képernyőre való jelenet, ahogyan a semmim közepén egy kis kemping két főzős gázzal, moszkitó áradatban próbálsz nokedlit szaggatni, ami indiai lisztből készült és igen  érdekesen csomósan néz ki, nincs mivel leöblítened mert a folyóvizet erre nem használhatod csak a kannásat, szóval igen mókásan küzdöttünk az elemekkel, de végül egészen finom csirkepörköltet hoztunk össze nokedlivel. Alexet is meghívtuk és a jelek szerint mindenkinek ízlett, hiszen egy csepp nem maradt. Mára csak a hideg zuhany maradt hátra és az alvás, hiszen holnap újabb kalandos nap vár ránk.