Kalandjaink folyamatosan zajlanak ezen a pici szigeten. A
természet és élővilág teljesen lenyűgöző, minden nap újabb meglepetést és
kihívást is tartogat. Tegnap délután a napi part ellenőrzések után készültünk
mindannyian sznorizni egy nyugodtabb lagúnába (mert elég szeles volt az idő),
útközben két csónakot arébb kellett tolnunk, mert Tom (angol srác, ő a helyi
főnök) aggódott, hogy éjszaka elviszik a hullámok őket… így is tegnap reggelre
a víz elvitt egy csomó építőanyagot, amit hoztak előző nap a munkások, akik itt
dolgoznak. Láthatóan a helyi építő munkaerőt nem túlságosan viselte meg az
eset, szerintem ez általános lehet, hogy nem izgatják túl magukat semmin. :)
 |
| A tegnapi kistekik |
Épp, hogy tovább indultunk volna úszni, az építő mesterek
jöttek és kiabáltak utánunk, hogy egy tengeri teknős (Eretmochelys imbricata) a
parton van és tojást rakni készül. így a terv változott, mindenki sietett
lerakni a cuccát vissza a házba, gyorsan vizeket tölteni (anélkül nem szokás
elindulni sehova, ki tudja meddig tart majd az ellenőrzés), aztán futottunk is
megkeresni a teknőst. A partszakaszok ÁBC sorrendben vannak felosztva, hogy ha
találsz teknőst akkor egy nyomtatványon ki kell tölteni hol találtad, ásott –e
fészket, vagy csak úgynevezett „body piteket” azaz test mélyedéseket csinált és
még jó pár egyéb adatot is, le kell mérni ha elkezd tojásokat rakni (olyankor
egyfajta transz állapotba kerül és nem zavarja az ember jelenléte, de előtte és
utána meghatározott távolságból figyelhetjük csak) illetve meg kell nézni, van
e a teknősön jelölés, ez az első uszonyukon található és ha van, azt le kell olvasni
és szintén rögzíteni. Egészen csodálatos volt látni a friss tojásokat a
mélyedésben, ahogy látjuk az egésznek a körforgását. A teknősöknél néha
előfordulhat, hogy csak kijönnek, ásnak akár egy fészket is, de meggondolják
magukat és visszafordulnak, vagy ásnak egy újabbat és egy újabbat, végül nem is
raknak tojást, teljesen kiszámíthatatlan mi fog történni, ez leginkább a
fészekrabló ragadozók ellen van. Sokszor 4 órát is a teknős mellett ülnek és
várnak, tegnap szerencsénk volt és nagyjából
1 óra alatt végeztünk. Van, hogy klikkerrel számlálják hány tojást
raknak (ha ketten vannak egy ellenőrzésen) és ezt is feljegyzik, hogy később
amikor a teknősök kikelnek (2 hónap) akkor megszámlálják a tojáshéjakat is és
összevetik ezzel a feljegyzéssel. GPS koordinátát is veszünk az állat helyéről,
illetve egy jelölést is ki kell helyezni, amin megjelölöd a fészek számát
illetve egy –tól –ig dátumot írsz rá, a várható kikelés időpontjával.
A fészkeknél tegnap, amikor kiástuk őket lehetett érezni,
hogy meleg a homok, a tojások sokszor fél méteres mélységben vannak, gondoljátok
csak el, ezeknek az ipici teknősöknek onnan kell feljönni a felszínre és
elindulni a hatalmas óceánba. Egészen varázslatos volt tegnap látni ezeket a
parányi kis teknősöket, akik küzdenek a túlélésért, meg persze mi is küzdöttünk
a túlélésükért a rákok ellen. Egyszerűen ösztönösen elindulnak ezek a csöppnyi
kis lények a hatalmas óceán felé majd az alig pár centijükkel egyszercsak
elvesznek a habok között. Azt hiszem nem sok dolgot láttam életemben ami ennél
meghatóbb és varázslatosabb lenne.
Vacsora előtt felmentünk a helyi kilátó helyre, ami a
szigeten található sziklák tetején van, Tommal és a többi önkéntessel megittunk
egy-egy sört a felhős naplementét nézve (szóval inkább csak a felhőket),
miközben mindenfelé ezerféle madár repkedett körülöttünk.
Alex (az egyik helyi „warden” ők a helyi természetvédelmi
őrök) tegnap hozott nekünk vacsorára egy halat, amit ő sütött meg és
fűszerezett kreol módra chilivel, lime levével, olivaolajjal. Én, aki életembe
nem szerettem a halat oda és vissza voltam érte, erre ide kell születni, hogy
így el tudd készíteni. Mondta, hogy el sem tudja képzelni, hogy vacsorára mást
egyen mint halat és rizst. Alex nagyon barátságos, képzeljetek el egy középkorú
afro hajú férfit, akinek még a szeme is mosolyog egyfolytában. Más szigeteken
is hasonló munkakörökben dolgozott mind Seychelle környékén , mind Zanzibár
mellett egy pici szigeten. Jess pedig currys csirkét főzött nekünk krumplival.
Hétfőn és kedden már rajtunk a sor, hogy este főzzünk nekik, egyelőre nem
igazán ismerjük a boltok kínáltát, de abból, amit láttunk, hogy ők miket szereztek
be, megpróbálunk egy csirkepörköltet (vagy hasonlót) csinálni nekik nokedlivel,
hogy ne legyen unalmas a menü. Reméljük ehetőre sikerül és kapunk hozzá
mindent.
Reggel már egyedül mehettünk part ellenőrzésre, hivatalosan
külön vagyunk beosztva, de egyelőre az időpontok nem ütik egymást, így nyugodtan
el tudjuk kísérni a másikat :), ami valljuk be elég nagy előny és komfort a
többiekhez képest. Elsődlegesen ilyenkor teknős nyomokat kell figyelnünk, hogy
jött-e partra teknős illetve esetlegesen a kikelt fészkeket megnézni illetve
menet közben a rengeteg partra sodort szemetet összeszedni. Rengeteg üveg,
papucsok, hungarocellek…egy egész táskányi összegyűlik egy-egy alkalommal.
A moszkitó csípések nagyon viszketnek, az egyetlen
mentsvárunk a szúnyogriasztó testpermet amit hoztunk magunkkal, ezeket otthon a magyar télben csak nagy nehezen tudtuk beszerezni, szinte senki sem árult még
februárban , mindenki hasonlót használ itt és minden négyzetcentimétert
igyekszik lefedni vele, de még így is lassan megszámlálhatatlan mennyiségű
csípéssel büszkélkedhetünk. Némelyik hamar elmúlik, ha nem vakarod, de sajnos
vannak, amik tipikusan nagyon bedagadnak és viszketnek mint otthon szoktak. A
házunkban minden napos, hogy mindenfelé Seychelle szigeteki Fodyk repkednek,
nagyon szemtelenek, nem hagyhatod magadra az ételed egy percre sem, a lábamnál
jelenleg is mászkálnak a különböző gyíkok illetve egy rák is be szokott jönni a
konyhákba.
Bár leírva egyszerűnek tűnhet, hogy naponta meghatározott
alkalommal „csak” végig kell sétálni a parton, valójában ez egy igen fárasztó
dolog, hiszen rengeteg vízbe lógó fán kell átmásznod, szúrós köveken sétálnod
amik bökik, néha felsértik a lábadat, illetve egyenletlen, süppedős, homokos
talajon gyalogolni tűző napon és esőben is.
A helyi vizet sem meginni sem fogat mosni nem lehet, így a
vizet is a csónakokkal hozzák nekünk. Zuhanyzásra illetve mosogatásra azonban
lehet használni. Dél körül ma hatalmas, trópusi eső közelített minket Praslin
felől, el is halasztottuk a part ellenőrzést fél órával annyira esett.
Hihetetlen volt. Az eső alább hagyásával elindultunk a második ellenőrzésünkre
ma, ahol találkoztunk Leoval, aki egy hatalmas Aldabra óriásteknős. Leo épp a
mocsárból tartott a part felé, állítólag szeret a homokos parton napozni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése