Ma reggel csodaszép napra
ébredtünk az Indiai-óceán közepén. Reggel azok járőröznek, akik aznap fogadják
a turistákat is, úgyhogy a reggelire Laci ment. Utána mindannyian 8-tól egy új
feladatba fogtunk, invazív növényeket kell irtani, hiszen a szigeten csak az őshonos
fauna maradhat. Invazívnak számít többek között a kókusz és a papaya is. Alex,
a mi őrangyalunk vitt el minket a dzsungelbe ennek a csínját bínját
megtanítani. Előre dörzsölte a tenyerét, hogy majd hogy fogunk hujjogni a moszkitók között (vicces értelemben) és kinevetett mindenkit, többek között
engem is akik a hosszú ujjúval próbáltak védekezni ellene. De minden helyi vigasztal minket, hogy majd jobb lesz, hozzászokik a bőrünk és nem fog ennyire
viszketni és bedagadni. Szóval mi hatan nekivágtunk egy machetával az erdőnek
és mindenről igyekeztünk megjegyezni mi az és ki kell –e irtani. Kár, hogy nem
tudunk minden pillanatban fényképezni, illetve mindent megmutatni, egyszerűen
döbbenetes az a szúnyogfelhő amiben vagyunk, én már már csak nevetni tudok rajta,
nem tudsz ellene semmit tenni. Mindenki keni, fújja magát minden létező márkájú
riasztóval, egymásnak adjuk a sajátjainkat, abban bízva az többet használ. De
nem tehetünk semmit, mondhatjuk, hogy ez bizony Sparta, hozzászokunk. A
növényirtás után én elmentem a saját járőrözésemre amit nagyon élveztem,
sétálni teljesen egyededül a hófehér homokban, miközben a kék minden színében
játszik az óceán, egyszerűen leírhatatlan élmény.
Ezek után megint két csoportra
váltunk, én elmentem Freyával a tündércsérek ellenőrzését befejezni, azt hiszem
kevés munka van amit ennyire élveztem volna (természetesen az otthoni mellett,
innen üzenem Rininek, hogy nagyon nagyon hiányzik és ne felejtsen el amíg
visszaérek! – Rini a kedvenc és legszebb maine coon fiúgyerekem, de a többiek
is mind nagyon hiányoznak, nehéz rájuk gondolnom, mert akkor rögtön könnyek
szöknek a szemembe). Visszatérve a tündércsérekre 100 fészekkel kezdték el a
felmérést, ezek közül jelenleg 31 fiókánk van. Ez nem azt jelenti, hogy egész
évben csak ennyi fióka kel ki, hiszen ők itt egész évben költenek, ezek az
adatok egy kutatás részeivé válnak évről évre. Sokszor sajnos még tojás
korukban vagy leesnek az ágról (a tündércsérek nem raknak fészket, csak az ág
egy megfelelő pontjára rakják a tojást), vagy a gyíkok illetve kisebb madarak
áldozatául is eshetnek a tojások. Viszont akadtak ma frissen kikelt fiókáink
is, alig 2-3 napos kis pihés tollú picurok.
Laciék hárman a Tropicbird-eket mentek hasonló módon ellenőrizni, de náluk sajnos akik
elkezdték nem rajzoltak térképet a fészkek elhelyezkedéséről, így órákig
bolyonganak a szigeten a moszkitók között mire megtalálják azokat. A fára
felkötött szalagok arra hivatottak, hogy a fészkeket jelöljék, fel van
jegyezve rajtuk a fészek száma és a rövidítése, hogy melyik fajról van szó, de
egyforma piros fehér csíkosakat használnak mindkét fajhoz ami tovább nehezíti a
dolgot.
Ebédszünetben kihasználtuk a
lehetőséget és elmentünk Lacival az úgynevezett lagúnába úszkálni egy keveset a
nagy melegben. Elég alacsony a vízállás most ott, alig alig lehetett elevickélni a sekély részeken, de kezdésnek nem volt rossz és láttunk szép
halakat és korallokat is. Összekötöttük a járőrözéssel mindezt.
Délután kicsit lazítottunk az
eredeti terveken és tudtunk szobát takarítani végre, kidobtuk a félig
szétrohadt nyúlkoponyát amivel idáig aludtunk a párkányunkon, illetve
letöröltünk mindent, amit tudtunk, pókhálótlanítottunk, kisöpörtünk, szekrényt
mostunk kívül belül, felmostunk, így is távol a vége, de legalább egy kicsit
komfortosabban érezzük magunkat. Napközben mostam is, ami önmagában nem lenne
érdekes, de itt azért javában másképp néz ki ez is, mint amit otthon
megszoktunk, hogy csak berakjuk a mosógépbe a dolgainkat. Először is esővízben
mosunk, amit kifejezetten ilyen célokra gyűjtünk össze. Az mondjuk nyilvánvaló,
hogy kézzel, nem igazán van más választásunk :)
Délután egy cserepes teknős is
partra jött szerencsénkre, így másodszor lehettünk szemtanúi a fészek ásásnak,
tojásrakásnak. Segítettünk az adatokat rögzíteni, lemérni, jelölési számot
leolvasni, illetve a fészket is
megjelöltük. Megszámlálhatatlan mennyiségű moszkitócsípéssel lettünk ismét
tarkítva, ma Lacin volt a kisebb “kiborulás” sora, amikor semmi más nem
borította a lábát csak csípések. Szerencsére van egy nagy közös használatú
patikánk, amiben van antihisztamin és különböző bőrnyugtató krémek (nem
Fenistil :) ), ami átmenetileg enyhített rajtunk.
Alex délután hozott át nekünk
saját maga által sütött tökmagos kenyeret, a tökmagokat Mahéról szerezte (állítólag
Dél-Afrikai, ami Jessnek különösen tettszett), kapcsolatai határtalanok, egy
kevés rozmaring is került a kenyérbe. Tátva maradt a szánk, hogy egy lakatlan
sziget közepén egy tökéletes tökmagos kenyeret tálal elénk, jobbat mint egy pékségben.
Hozott nekünk kávét is, amit french press-el készített. A mi kis instant
kávéinkhoz képest maga volt a megtestesült mennyország. Illetve egy hatalmas
zacskónyi helyi gyümölcsöt is hozott nekünk, mert tegnap szomorkodva kérdeztük
tőle, hogy hol szerezhetünk rendes helyi gyümölcsöt, Praslin azon a felén ahol
a csónakunk kiköt vásárolni sehol nem találtunk. És Alex, a mi patrónusunk
megszerezte egyetlen nap alatt amit csak a szánkon kiejtettünk, helyi mangóval,
passió gyümölccsel és két másik számomra nem ismert helyi gyümölccsel, aminek a
nevét hirtelen el is felejtettük, lepett meg minket. Rengeteget mesél helyi
dolgokról, próbáljuk magunkba szívni a tudást.
 |
| Alex es ajandekai |
Ma este megint rajtunk volt a
főzés sora, mivel ugye ketten vagyunk, két napot kell vinni a hétből, ma
olaszos paradicsomos, bazsalikomos, oregánós, gombás tésztát csináltunk, ami
szintén sikert aratott, szerencsére. Ezzel a heti főzés körünk nagyjából
letudva :) Összességében nagyon jó napot zártunk magunk mögött ma!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése