Élet a Seychelles-szigeteken

Hát, megérkeztünk, ígéretünk szerint igyekszünk írni. Az utunk szerencsére jó volt, a Bécsi reptér gyönyörű és jól szervezett,a gépünk időben indult. Természetesen hosszú volt az út, aludni nehéz ilyenkor, de Addis Ababa-ig egy hatalmas Dreamliner típusú gép vitt minket.

Addis Ababa reptere azért jóval szerényebb, de a célnak megfelelt, a személyzet kedves volt és rendben átszálltunk. A tervezett érkezésnél fél órával hamarabb szálltunk le Mahén, ahol a vízumunk elintézése után (amivel volt azért egy kis gondunk, mert fogalmuk sem volt miről beszélünk, de szerencsére 10 perc keresgélés után sikerült megoldani) rögtön találkoztunk Szilviékkel, akik egészen a következő repülőig kísértek minket. Ezúton is köszönünk mindent! Van már internetünk és helyi SIM kártyánk is, amivel bármikor elérhetjük őket, ami számomra több mint megnyugtató. A helyi AirSeychelles járat élményét kár lett volna kihagyni, legutóbb mikor itt jártunk csak kompoztunk. Döbbenetesen pici és döbbenetesen hangos, eszméletlen jó élmény volt suhanni ezzel az ici pici géppel. A pilóták pedig teljesen profik. Természetesen az első mellbe vágó élmény az ismét a  meleg, a hőség, amihez hozzá kell szoknunk.

Praslinra érve megtaláltuk a helyi Nature Seychelles irodát, ahol a függőágyakban várakoztunk amíg értünk jött egy csónak, banánt és Fantát is szereztünk magunknak. A beszállás a partról minden izgalmat felülmúlt a rengeteg csomaggal amit a csónakba kellett juttatni anélkül, hogy a csónak nekicsapódjon a köveknek. Ennek megfelelően a partra szállás sem volt sokkal izgalom mentesebb, velünk egy időben még egy csónak partra futott akik vásárolni voltak a hétvégére. A csónakok partra tolása után elvezettek minket az önkéntesek házához, az úgynevezett field station-re. Jelenleg 2 lánnyal (Jess és Freya) és egy sráccal lakunk (Steve). A körülményekről elmondhatjuk bőven, hogy igencsak lesz mit takartunk…:) De ne aggódjatok, megoldjuk a dolgot, reggel már tettünk néhány takarítási momentumot a konyha csepegtető részlegén. A szobánk is egész otthonos lett, igaz van még mit javítani rajta illetve egy nagyobb takarítás is ráfér. Számomra kicsit meglepő és sokkoló volt egy napra ennyi inger, de ezért is jó, hogy ketten jöttünk, így itt vagyunk egymásnak is és közösen oldjuk meg. Azt megtanultuk egyből, hogy itt mindenhol homok lesz, szerint úgy megyünk haza , hogy hónapokig az fog mindenhonnan hullanni.

Minden este más főz, beosztás szerint, tegnap Steve volt a soros aki tésztát, paradicsomszószt és mézes padlizsánt csinált nekünk, nagyon finom volt. Ma az egyik helyi wardenhez megyünk hal vacsorára :). Amint megérkeztünk rögtön szóltak is nekünk, hogy menjünk, mert kis teknősök keltek ki a parton, Cousin ezzel a csodával fogadott minket. Ma reggel partellenőrzésre mentünk Jess-el, kibontottunk egy teknős fészkelő helyet, mert furcsán be volt hangyásodva, de szerencsére találtunk benne élőket is, nagyjából 100-at . Laci és Jess ásták ki őket, az én feladatom az volt, hogy a rákokat távol tartsam a tenger felé igyekvő teknősöktől. Sajnos még így is el tudnak kapni néhányat, de ha kergeted őket, akkor van esély rá, hogy eldobják és megmenekül a teknős. Illetve egy rövidebb sétát is tettünk a sziget egy részén, hogy megismerjük.

A legnehezebb része számomra a kollégiumhoz hasonló életmód, mivel sohasem éltem még így, de milyen jó, hogy Lacinak van benne tapasztalata, így mellette könnyebben hozzászokom én is, majd belejövök pár hét alatt. A szobánk mindenesetre külön van teljesen, ami szintén jó, van privát szféránk illetve ami számomra meglepő módon nehézséget okoz, hogy hiába hittem, hogy jól beszélek angolul, hát bizony erős brit és dél afrikai akcentussal vannak, aminek következtében néha mukkot nem értek. Szerencsére Laci igen, fordít, segít, én meg reménykedem , hogy belejövök.

Naponta többször végig kell járni a partokat, ma már kétszer voltunk, az első alkalommal Laci egy tündércsér fiókát is megmentette ami beszorult valahogy két ág közé.

Nekem azért  idő kell, hogy hozzászokjak ehhez a szigetes élethez, a relatíve sok és idegen emberhez, de alapvetően maximálisan segítőkészek velünk. Aggódni mindenesetre nem kell értünk, kalandosak a napok.