Ma nagyjából a
szokásos mederben zajlottak a dolgok, reggeli szokásos járőrözések, némi
háztakarítás után elmentünk másodjára is Freyával végigjárni a tündércsér
fészkeket, hiszen ő pénteken elutazik és az egészet teljesen át kell vennem
tőle, nem lesz más aki segítsen benne, mivel Laciék hárman a tropicbird-et
monitorozzák ilyenkor, így egyedül maradok, én és a kis pelyhes tündéri csibék
akiket meg kell találni.
Sajnos a héten megint elvesztettünk párat, néha nagyon
szomorú, amikor megtalálod a kis pihéit vagy a fáról lelógó kis kiszáradt
testét.
Ma az egyik fészkünkből kiesett a kis fióka és a földön találtunk rá, de
még jól volt szerencsére csak megszeppenve ücsörgött. Összeszedtük és
megpróbáltuk a fára mászva visszatenni a helyére. Miután magára hagytuk és pár
óra múlva újra ellenőriztük megint eltűnt onnan, átfésültük a környéket érte és
végül megtaláltuk ismét a földön, most már hárman is küzdöttünk, hogy visszarakjuk,
egy hosszú ággal Laci, mint a kis emelőkosárral visszarakta az egyensúlyozó,
pihés kis barátunkat. Estig többször ellenőriztük és a helyén maradt, reméljük
nem esik le többet és a szülei is etetni fogják. Annyira puhák, védtelenek és
csodaszépek, hogy az embernek belefacsarodik a szíve, hogy egyetlen egyet is
elveszítsen. Hiába ez a természet rendje, akkor is nehéz elfogadni. Szerencsére
azért akad pár akinek tudunk valamilyen módon segíteni. A nap további részében
csak a szokásos csónakokkal való segédkezés volt, régi hűtőket vittek el a
sziget egyik feléről, azokban kellett segíteni, illetve Alex is elment két
napra Mahéra.
Apropó, utazás, kimenőt kaptunk Tomtól a hétvégére, úgyhogy péntek kora
délután bevesszük Praslint és a Nature Seychelles irodáját, ahol aludni fogunk
a hétvégén. Szombatra egy napos La Digue-os kirándulást tervezünk, ahova visszavágyunk
3 év után is, vasárnap pedig Praslin nyugalmát élvezzük és hétfő reggel hoz
vissza minket a csónak a szigetre. Egyébként jól beilleszkedtünk itt, az idő
java részében már otthonosnak érzem a helyet, beleszoktunk a dolgok menetébe,
engem sem zavar többé annyira kiemelkedően az együtt lakás dilemmája és
alapvetően szépen belesimultunk a helyi életbe. Kellett ehhez pár hét amíg az
ember egy más fajta ritmust és mentalitást megszok, a régitől teljesen eltérő
életformát, de mára ez vált természetessé és az az élővilág ami itt körülvesz
minket, mondhatni egyedülálló, sehol máshol nem található meg.
Délután megint sznoriztunk és láttunk a messzeségben elúszni három,
vélhetően szürke szirtcápát, illetve alattunk úszni egy fehér-uszonyú
szirtcápát.
Nagyon szerencsések vagyunk, mivel ez egy tengeri nemzeti park is,
így egészséges élővilággal rendelkezik, amelyekhez ezek a csodálatos cápák is
hozzá tartoznak. Nekik is természetesen megvannak az általános élőhelyeik, nem
úgy kell ezt elképzelni, hogy eljöttök nyaralni Seychelle-re és az első
strandolásnál szembe néz veletek bármilyen cápa. Viszont a természetbúvárok és
kalandorok szerelemeseinek jó hír, hogy vannak olyan kiemelt helyek, ahova el
tudnak vinni itt és ha érdekel, akkor megnézheted őket.
Valószínűleg nem ez volt a legszerencsésebb napunk, Laci machete élezés
közben vágta el a kezét (szerencsére azért kezelhető volt a dolog, semmi vészes
nem történt), én pedig a búvárkodásból hazafelé jövet egy kiálló gyökérben
sikeresen felsértettem a lábujjam. Ez önmagában nem meglepő, de itt már már
minden napos, hogy vagy a homokba heverő kövekben rúgjuk le a lábunkat, vagy a kiálló
gyökerekben sértjük fel, ahogy az erdei ösvényeken megyünk, így egy újabb sebbel
gyarapodott a repertoárunk. Jó hír, hogy a régiek viszont szépen gyógyulnak. Ma
ismét mi főztünk, kókusztejes currys ananászos csirke volt a menünk, meghívtuk
Tomot is :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése