Élet a Seychelles-szigeteken

Dolgos hétfőre ébredtünk. Reggel kiástunk egy fészket, aminek lejárt már a két hónapnyi ideje a jelzés szerint. 146 kikelt tojás volt benne és kb. 46 ami nem kelt ki, ezek rettenetesen büdös rothadó szagúak.

Rögtön ezután jött egy csónak tele napelem panelekkel és két hűtőre emlékeztető dologgal. Ezek olyan nehezek, hogy  a fiúk is alig bírták el, tovább nehezít mindent a tűző nap és a hőség. A két lány is cipelte őket, nem is értem hogyan bírták el bármelyiket is, én egyáltalán nem tudtam megemelni sem, a lányoknak segítettem valamennyit a hűtő szerű dologgal. Állítólag ma még jön 2 csónak ugyanilyen dolgokkal, a leendő napkollektoros áramellátáshoz hozzák ezeket.

Miután elindultunk tündércsér fiókákat ellenőrizni, a parton észrevettünk egy rosszul kihorgonyzott katamaránt, amit a hullámok rásodortak a zátonyra és végül csúnyán összetört. Minden helyi vadőr és Tom a főnök is egy emberként küzdöttek, hogy valahogy kimentsék az amúgy is széthulló hajót. Nagyon félelmetes volt látni, ahogy küzdenek ezzel a hatalmas monstrummal, de végül sikerült nekik mélyebb vizekre vontatni. Kiderült, hogy a hajót belga turisták bérelték ki, egyedül vezették és mindenki ott hagyta a hajót, amíg részt vettek a túrán Cousin-on, így már csak a zátonyra futott hajóra értek vissza… Annyira széttört, hogy nem is tudtak vele tovább menni, így a mi teraszunkon csöveznek a mentőhajó érkezését várva, a hajó darabjait pedig szép lassan partra sodorták a hullámok. Megkínáltuk őket kávéval, teával, de elég faragatlanok, szóba sem állnak velünk, úgy fent hordják az orrukat. Mindenesetre nem tűnnek túl kétségbe esettnek, hogy összetörtek egy több millió forintot érő, nagyon drága katamaránt.
 

Ma volt a bevásárlós délutánunk Praslinon, megint elég kalandosra sikerült, mert amikor a Cousin csónakot vízre toltuk, egy hatalmas hullám jött. Addigra már benne ültem én, Laci és talán még valaki, szóval annyit láttunk, hogy a többiek futnak el, akik tolták a csónakot, nehogy elüsse őket, rajtunk pedig átcsapott egy hatalmas tarajos hullám. Nem tudtam, hogy magunkért vagy Freyáért aggódjak jobban, akit elsodort a víz, de szerencsére a partra lökte őt a homokba így nem lett baja. Jess mesélte, hogy nem kell aggódnunk, néha megesik az ilyesmi, csak kapaszkodni kell keményen, amivel nem is volt gond. Aztán pillanatok alatt felugrottak a helyiek is és siklottunk ki a nyugodtabb vizek felé. Mindenesetre az indulással ők sem voltak teljesen elégedettek, hiszen mindannyiunkból folyt a víz, mintha csak megmártóztunk volna ruhástul a vízben, kreolul szidták egymás felmenőit szerintem. Praslin partjaihoz érve még az eső is eleredt, így végképp megáztunk, bár addigra már teljesen mindegy volt még egy kis víz. Igen mókásan néztünk ki, amikor beslattyogtunk nyakig homokosan, a nadrágunkból patakokban csurgó vízzel a helyi boltba vásárolni. Általában ilyenkor a hivatalos itteni pólóinkat hordjuk, így a helyiek többsége valószínűleg beazonosítja, hogy csak a szerencsétlen Cousin-osok ugrották át egy heti bevásárlásra. Otthon az Auchanba elmenni innentől kezdve túl unalmas lesz. Se hatalmas hullám, ami átcsap az egész csónakon, se nyakig vizes ruha, amiben vásárolhatsz.

A boltok kínálata egyébként igen érdekes, kérdeztétek többen mit eszünk például reggelire, ebédre, hát sajnos, ki kell ábrándítsak mindenkit, az élet egy lakatlan szigeten, önmagadra utlva, nem turistaként egész másképp néz ki itt. Mikor három éve a nászutunkat töltöttük (főleg) Praslinon, természetesen reggelire mi is el voltunk látva minden jóval és általában a Bai St. Anne öbölnél található Ogani Take Away-ből ettünk esténként vagy a kicsit lejebb fekvő Coco Rouge-ból. Mindkettő kiválóan főzte a helyi ételeket, nagyon elégedettek voltunk és midnig frisset ettünk. Ha magadra vagy utalva és még csak helyi kapcsolataid sincsenek, akkor kicsit átváltozik a helyzet némi űrhajós utópisztikus dologra, hiszen ott ahol a mi csónakunk lehorgonyoz kettő bolt van összesen ahol vásárolni lehet. Mindkettőbe más dolgokért megyünk, de mindenből konzervet találsz. A fő források konzerv bab, borsó, kukorica, hámozott paradicsom, gomba, csicseriborsó, tésztából is egyetlen félét találsz Barillát, vajból minden bolt egyfajtát árul Kerrygoldot. Egészen elképesztő, hogy Seychelle-nek sajnálatos módon mára nincs helyi gazdasága, szinte minden import ami ide érkezik. Vegyük például az ananászt. Helyi ananász nagyon ritkán van, mert egyszerűen olcsóbban behajóztatják Dél-Amerikából, mint amennyiért itt helyben termesztenék. Tehenészetük egyáltalán nincs, legtöbbször tejport találsz, mi is azt teszünk a kávénkba reggel, így kitaláltátok, a sajtok is importok. Ugyanazt a gouda, edami, camambert, cheddar sajtokat találod meg a boltok polcain mint otthon, mind francia vagy angol import. Ma különös luxust élvezünk, vettünk két joghurtot. 2012 körül hatalmas ovációval került be a boltok polcaira a joghurt, a helyi újságok egész oldalas cikkeket hoztak le a hatalmas, új szenzációról és minden helyi boltos büszkén pózolt a fotón a boltja előtt, az új joghurtot tartva. Természetesen turistaként látogatva ide más a helyzet, a szállodák mindent megszereznek, akár helyi akár más forrásból, amit szemed szád megkívánhat, de ez egy teljesen új szituáció. A reggelink általában vagy pirítós mogyoróvajjal, vagy zabkása, az ebéd pedig szintén pirítós kukorica vagy babkonzervvel a tetején, nem sok választásod van. Illetve hoztunk pár porlevest otthonról, azokat is bevetjük néha, semmi izgalmast ne képzeljetek el. Egy ilyen helyen az ember a minimumra kell szorítkozzon többnyire.
 

Hazafelé felvettünk Praslinon egy új önkéntest, aki eredetileg német, de egy hajózási társaságnak dolgozik Mahén, búvároktatóként és amikor néha kap egy egy szabad hetet, akkor egy hétre eljön ide önkéntesnek. Egyszer járt már itt januárban, egy nagyon szimpatikus lány. Szerencsére a hazautunk sokkal izgalom mentesebb volt, bár mondani sem kell hazafelé is folyik a csónakba a víz, azt nem úszod meg soha.