Az élet a Paradicsomban sem mindig könnyű. Ma a turisták fogadása és az ösvények gereblyézése után újból elkezdték hozni a napkollektorok paneljait a szigetre. Szerencsére egy panel még lányoknak is elbírható közösen, ebből két csónakot pakoltunk ki, illetve elvileg ma az összes akkumlátor is megérkezett hozzájuk, azok viszont irdatlan nehezek majdnem 40-50 kilo egy. Azóta fúrnak faragnak a kutató állomásunk előtt a munkások, elkezdték leásni az alapjait, de az itteni viszonyokat ismerve jó pár hét lesz mire összeáll és élvezhetjük a 24 órás áram ellátás előnyeit.
Hétvégén jutott kis időnk a házunkat lefotózni, így be tudjuk nektek is
mutatni a helyet, ahol lakunk. Elsőnek a mi kis szobánkat lehet látni,
felturbózott formában, ahhoz képest ahogyan megkaptuk ez maga a patyolat
tisztaság és otthonosság. Az egyik oldalon az ágyunk van ahol alszunk, a másik
ágyat blogíró kuckónak használjuk, ide menekülünk a moszkitók elől.
A közös helységek közül a nappali és
a konyha ami fotót érdemelt.
A konyhában
rendszeres vendégeink a seychelle fody-k, amik egyedülállóak, hiszen amit
legtöbbször Praslinon vagy más szigeteken látunk azok madagaszkári fodyk.
Mára
csak Cousin-on, Cousine-n, Aride-on és Frégate-n találhatóak, valamint nemrég
betelepítették D’Arros-ra é Denis-re is. A teljes populációja ezeken a szigeten
kb. 3000 egyed. Bár kevésbé látványos, mint a madagaszkári társa, akik közül a
hímek piros tollakban pompáznak, közel annyira fontosak mert a sziget eredeti
élővilágához tartozik. Az erdei élőhelyekhez volt alkalmazkodva, de a nagyobb
ember lakta szigeten sok fát kivágtak, így kiszorultak onnan. Verébre hasonlít
ugyan, de annál jóval kecsesebb és szelídebb is, legalábbis ezen a szigeten. A
reggelidet alaposan őrizned kell a teraszon, csak egy pillanatra nem figyelsz
máris a fodyk kapdossák szét. Néha még a kezünkből is elveszik a feléjül kínált
morzsadarabokat.
A teraszunk Pazar kilátással büszkélkedik, ahonnan rálátunk Praslinra és
Aride-ra is, tegnap és ma is láttuk újból a delfineket, akik rendszeres
vendégeink. Reggel a házunk körül két aldabra óriás teknős is élvezte a felkelő
nap sugarait.
Ma mi voltunk a sorosak a vacsoracsata sorban, rizottot főztünk a többiknek
gombával, kukoricával, hámozott paradicsommal, két féle babbal,
csirkemellfilével. Szerencse, hogy hoztunk magunkkal otthonról vegetát, kis
dolgok is nagyban tudnak segíteni a főzésben, Akárki közületek jár Cousin-on
szivesen fogadunk pirospaprikát, vegetát, húsfűszeres mixeket. Milyen jó is
lenne találkozni valakivel, akia blogot olvassa és épp itt van az Indiai-óceán
kis gyöngyszemein.
Egyébként nagyon jól érezzük magunkat, biztos sokan ismeritek, a Part című
filmet, Leonardo Dicaprio főszereplésében, épp arról beszégettünk ma, hogy
kezdünk egy külön kis közösséggé formálódni a szigeten. Végre mi sem érezzük
magunkat hajótörötteknek, egész jól alakul a beilleszkedésünk, engem sem zavar
már különösebben az együtt élés a többiekkel, megszoktam és megszerettem őket. Ma
este felfedeztük a Takamaka Coco Rum utáni második dobogós helyezettünket a
Takamaka Moutya rumot, amit a helyiek ajánlására Alexal közösen Sprite-al
ittunk. A rum mango-passion fruit izesítésű volt. Holnap új kalandokra és kihívásokra
ébredünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése