Élet a Seychelles-szigeteken

Csütörtökön érkeztünk meg Mahéra, ami a Seychelle-szigetek legnagyobb, központi szigete. A legutóbbi két alkalommal nem sok időt tudtunk ezen a szigeten tölteni, azonban most 3 hetet leszünk itt, hogy felfedezzük az egészet.

Sokan kérdeztétek mit is csinálunk itt újra, cicákra és kutyákra vigyázunk, illetve tanítjuk őket pozitív megerősítéses állat tréninggel.

 Kellett pár nap amíg minden elrendeződik körülöttünk, tegnap itt a környéken tettünk felfedező körutat ahol lakunk, ma viszont már izgalmasabb kalandokba keveredtünk.

Gyönyörű kilátásunk van onnan ahol lakunk, Praslint, Cousin-t és Aride-ot is látjuk, mindazt, amit annyira, de annyira szeretünk. Viszont mivel magasan lakunk így kisebb gyalogtúrával jutunk le a buszig, ami viszont igen izgalmas, hiszen egy helyi kis falun át visz az egyik útvonal, tele mosolygós, vidám helyivel, a házakból kihallatszó zenével, mindenki integet, mosolyog és köszön, amitől egy perc alatt újra visszarázódunk ebbe a világba és az igazi Seychelle érzésbe.

Ma Victoriában tettünk egy kirándulást, ahol először a Botanikus Kertet látogattuk meg.  Minden alkalommal, amikor itt jártunk megfogadtuk, hogy egyszer ide is bemegyünk , így most az első programjaink közé tartozott. A Botakinus Kertbe 100SCR a belépő fejenként, viszont ha például nem jutnánk át Praslinon a Valeé de Maiba azaz a Május Völgybe, akkor itt is láthatunk Coco de Mer pálmákat és rengeteg egyéb endemikus növényt. Az egész nagyon rendezett, könnyen körbejárható minden életkorban és edzettségi szinten. Még aldabra teknősöket is tartanak, így azokat is van lehetőségünk megtekinteni.

Itt sikerült látni életünk első sárga színű madagaszkári fody-ját. Hogy miért is különleges ez, kérditek. A madagaszkári fodyk hímjei , nászidőszakban (ez pont most van) jellegzetesen piros színűek a nőstények barnásszürke, verébre hajazó színezetüek , és van a harmadik szín, a sárga fody is, amit eddig még soha nem láttunk. Ezt szaknyelven flavisztikus változatnak hívják, a sárgák rendszerint hímek módjára viselkednek és bár próbálnak fészket építeni és nőstényeket elcsábítani, sajnos ők egy genetikai mutáció végett nemzőképtelenek.

 

A botanikus kertben láttunk először madagaszkári fody fészket is, méghozzá fiókákkal.

A napunk nagy részét a Botanikus Kert felfedezésével töltöttük, majd a város központi része felé vettük az irányt. Seychellen jövő héten lesznek a választások. A pártok a seychelle-i zászló színeiben neveznek és a pirosak, vagy ahogy ezt nálunk régebben nevezték, a vörösek vannak 38 éve kormányon. Állítólag idén kiélezett verseny lesz, de a mai napon a vörösek kampányoltak, ami természetesen itt nem az Európában megszokott kampány. A helyiek hatalmas, szinte karnevál szintű ünneplést tartanak. A kocsikon a vörös párt zászlói, a kisbuszok platóin a helyiek táncolnak a kocsiból üvöltő zenére. Látszólag nagyon fontos ez nekik, de hatalmas bulit csinálnak az egészből, amolyan igazi kreol módra.

Mi magunk is körbejártuk az eseményeket, hiszen ilyenkor mindig kitelepülnek különböző sátrakba „take away” ételt árulók, így láthatóan egyetlen „turistaként” bevetettük magunkat a vörösbe öltözött tömeg közé és elég esélytelenül, de próbáltunk elvegyülni. Sok videóval készülünk majd, amiket akkor láttok majd, ha hazaérünk, de minden szuper pillanatot igyekeztünk megörökíteni nektek, hogy Ti is részesei lehessetek az itteni történéseknek.

Miután jól laktunk és körbe néztünk, hazafelé vettük az irányt, ami igen kalandosra sikerült. Oda ahol lakunk egyetlen busz jár fel, ami egészen fel is hoz a hegyre, a többitől fel kell sétálni, így megkérdeztük a buszállomáson Victoriában melyik hozna minket haza. Ráböktek az egyik induló buszra, hogy azzal menjünk, mi pedig lelkesen fel is ültünk. Azonban ahogy utaztunk kiderült, ez egy eggyel arrébb lévő hegyre visz fel, mint ami nekünk kellett volna. Bár nem igazán tudtuk hol járunk és össze is zavarodtunk, mert ismerős volt a környék, így az egyik ismerősnek tűnő kereszteződésben leszálltunk. A busz azonban rég tovább ment, mire rájöttünk a tévedésünkre. Elővettük a kis térképünket és azon bogarásztunk, hol is lehetünk, amikor egy helyi, kreol srác sietett a segítségünkre. Barátságosan megkérdezte, hogy elvesztünk-e, mire mondtuk, hogy kicsit és megbeszéltük hol vagyunk és hova is szeretnénk menni valójában. Fogta a fejét rendesen, de végül olyan rendes volt, hogy azt mondta elkísér minket és megmutatja a hegyen át vezető rövidített útvonalat. Ő is arrafelé lakott, így útközben leraktuk a boltban vásárolt dolgait, majd tovább mentünk, ahol viszont a barátnője lakott. Már előtte mesélte nekünk, hogy barátnője angol és büszkén mutatta be nekünk pár perccel később. Mi már különösebben meg sem lepődtünk, hogy a 25-30 év körüli srác egy 50 éves nőt mutatott be, mint barátnőjét.  Mintha misem lenne természetesebb felajánlották, hogy egy fő útig kísérnek, ahonnan már biztosan haza találunk. De ez kb. 20 perc kutyagolást jelentett nekik hegyen-dombon át, aztán meg ugye vissza. Útközben én a srác barátnőjével beszélgettem, akiről kiderült két, szinte velem egykorú lánya van, egy régebbi házasságából, illetve, hogy 19 éves korában járt Cousin-on, mert egy helyi warden volt a barátja.
Ebből akkora beszélgetés kerekedett, hogy az is kisült, hogy ismeri a Cousin-os egyik mostani warden, Jason apukáját, aki szintén ott dolgozott régebben. El sem hittük, hogy ilyen kicsi a világ, legalábbis a Seychelles szigetek.

Útközben Laci fotózott egy új madárfajt is, a szigetekre behurcolt Helena-pintyeket (Estrilda astrild).

 

Nagyon hangulatos helyi kis házak mellett vitt az utunk, igazából nem is rossz néha elveszni, hiszen így egy-egy hely teljesen eldugott, más arcát is megismered. Egy percig sem bosszankodtunk a plusz kilométereken és lejtőkön, igaz, hogy erősen hálálkodtunk a Cousin-on töltött időkből szerzett állóképességünknek is. Valószínűleg azért e nélkül sokkal nehezebben bírtuk volna ezt a mai kalandunkat.