Ma nagyjából a szokásos mederben zajlottak a dolgok, reggeli szokásos járőrözések, némi háztakarítás után elmentünk másodjára is Freyával végigjárni a tündércsér fészkeket, hiszen ő pénteken elutazik és az egészet teljesen át kell vennem tőle, nem lesz más aki segítsen benne, mivel Laciék hárman a tropicbird-et monitorozzák ilyenkor, így egyedül maradok, én és a kis pelyhes tündéri csibék akiket meg kell találni. 

Sajnos a héten megint elvesztettünk párat, néha nagyon szomorú, amikor megtalálod a kis pihéit vagy a fáról lelógó kis kiszáradt testét. 

Ma az egyik fészkünkből kiesett a kis fióka és a földön találtunk rá, de még jól volt szerencsére csak megszeppenve ücsörgött. Összeszedtük és megpróbáltuk a fára mászva visszatenni a helyére. Miután magára hagytuk és pár óra múlva újra ellenőriztük megint eltűnt onnan, átfésültük a környéket érte és végül megtaláltuk ismét a földön, most már hárman is küzdöttünk, hogy visszarakjuk, egy hosszú ággal Laci, mint a kis emelőkosárral visszarakta az egyensúlyozó, pihés kis barátunkat. Estig többször ellenőriztük és a helyén maradt, reméljük nem esik le többet és a szülei is etetni fogják. Annyira puhák, védtelenek és csodaszépek, hogy az embernek belefacsarodik a szíve, hogy egyetlen egyet is elveszítsen. Hiába ez a természet rendje, akkor is nehéz elfogadni. Szerencsére azért akad pár akinek tudunk valamilyen módon segíteni. A nap további részében csak a szokásos csónakokkal való segédkezés volt, régi hűtőket vittek el a sziget egyik feléről, azokban kellett segíteni, illetve Alex is elment két napra Mahéra.

 

Apropó, utazás, kimenőt kaptunk Tomtól a hétvégére, úgyhogy péntek kora délután bevesszük Praslint és a Nature Seychelles irodáját, ahol aludni fogunk a hétvégén. Szombatra egy napos La Digue-os kirándulást tervezünk, ahova visszavágyunk 3 év után is, vasárnap pedig Praslin nyugalmát élvezzük és hétfő reggel hoz vissza minket a csónak a szigetre. Egyébként jól beilleszkedtünk itt, az idő java részében már otthonosnak érzem a helyet, beleszoktunk a dolgok menetébe, engem sem zavar többé annyira kiemelkedően az együtt lakás dilemmája és alapvetően szépen belesimultunk a helyi életbe. Kellett ehhez pár hét amíg az ember egy más fajta ritmust és mentalitást megszok, a régitől teljesen eltérő életformát, de mára ez vált természetessé és az az élővilág ami itt körülvesz minket, mondhatni egyedülálló, sehol máshol nem található meg.

Délután megint sznoriztunk és láttunk a messzeségben elúszni három, vélhetően szürke szirtcápát, illetve alattunk úszni egy fehér-uszonyú szirtcápát. 

 

Nagyon szerencsések vagyunk, mivel ez egy tengeri nemzeti park is, így egészséges élővilággal rendelkezik, amelyekhez ezek a csodálatos cápák is hozzá tartoznak. Nekik is természetesen megvannak az általános élőhelyeik, nem úgy kell ezt elképzelni, hogy eljöttök nyaralni Seychelle-re és az első strandolásnál szembe néz veletek bármilyen cápa. Viszont a természetbúvárok és kalandorok szerelemeseinek jó hír, hogy vannak olyan kiemelt helyek, ahova el tudnak vinni itt és ha érdekel, akkor megnézheted őket.

Valószínűleg nem ez volt a legszerencsésebb napunk, Laci machete élezés közben vágta el a kezét (szerencsére azért kezelhető volt a dolog, semmi vészes nem történt), én pedig a búvárkodásból hazafelé jövet egy kiálló gyökérben sikeresen felsértettem a lábujjam. Ez önmagában nem meglepő, de itt már már minden napos, hogy vagy a homokba heverő kövekben rúgjuk le a lábunkat, vagy a kiálló gyökerekben sértjük fel, ahogy az erdei ösvényeken megyünk, így egy újabb sebbel gyarapodott a repertoárunk. Jó hír, hogy a régiek viszont szépen gyógyulnak. Ma ismét mi főztünk, kókusztejes currys ananászos csirke volt a menünk, meghívtuk Tomot is :)

Tegnap úsztunk délután egyet, a hétvége kihasználva és végre három év után megpillantottam újra a cápákat. Egy kis 1 méteres szürke szirtcápát találtunk, aki nagyon kíváncsi volt és kis köröket tett körülöttünk. 
 

Illetve 5 teknőst is láttunk egy úszás alatt, ezzel rekordot döntöttünk. 
 

Később felmentünk kettesben egy kis naplemetét nézni a kilátó pontjára Cousin-ak, ahol a megérdemelt hideg sörünkkel zártuk a napot, némi breadfruit chipset rágcsálva hozzá. Csodálatos látvány tárul az ember elé innen, ez a kedvenc helyem a szigeten. Lenyűgöző. Látni innen Mahét, Cousine-t, Silhoutte-t és North Island-et is. 

Este hamburgert sütöttünk Alexxal, ami igen jó hangulatúra sikerült, illetve meglepetést is kaptunk tőle. Be kellett csukni a szemünket, mint a gyerekeknek, majd amikor kinyitottuk mindegyikőnket egy pekán diós jégkrém várta. Elmondhatatlanul jólesett. Otthon talán minden naposnak gondoljuk az ilyen dolgokat, de egy lakatlan szigeten, mint a miénk, hatalmas nagy értéknek számít. 
 

A mai napunk igen mozgalmas volt, a dolgos munkanapokba csaptunk, reggel a járőrözések után, kiástunk egy teknős fészket, amiben ismét találtunk kis teknősöket, akiket a vízhez kísértünk. Aztána  látogatók fogadásakor kiderült, hogy mindkét fiúnak be kell szállni mára a látogatók parta segítésébe és a csónakok ki és be tologatásába, mert két vadőr (warden) lebetegedett, egy pedig kilépett és helyére újat várnak, tehát súlyos létszám hiányuk volt. Én és Jess fogadtuk  a vendégeket, ma különösen forgalmas napunk volt, nagyon sokan voltak.

Reggel még ébredés után, napfelkeltekor megint kisebb mélypontot éltem át, itt az olyan egyszerű, minden napi dolgok sem mennek túl egyszerűen, mint, hogy kiszaladj reggel a mosdóba pisilni. Annyi moszkito volt megint a wc-nkben, hogy élve megettek a röpke fél perc alatt, a ház felé ballagva és a szobánkba beérve sírva fakadtam, annyira össze vissza csíptek ezalatt a rövid idő alatt. Aztán természetesen összeszedtem magam és Laci is vigasztalt, de azért néha rendesen megküzdünk a hétköznapokkal.

Ma volt a mi vásárlós napunk a héten, ismét látogatást tettünk Praslinon, ami továbbra is nagyon tetszik, az a heti 1,5 óra amit ott töltünk kész visszatérés a civilizációba.  A légkondis boltokról nem is beszélve, ahol lehűlhetünk kicsit. Nyugodt volt a víz, teljesen jó utunk volt, bár még így is jobban hasonlít egy aquapark extrém kínálatára az utazás, mint egy bevásárlásra, mindenesetre élveztük.

Ismét képeslapokra illő szikrázó napsütésre, a kék minden színében pompázó óceánra ébredtünk. Tény, hogy nehéz betelni a festői szépségű kilátással, amire minden nap ébredhetünk. Mint már tudjátok, a vizet fürdéshez és mosogatáshoz a szigeten egy kútból nyerjük. Ezt azonban pumpálni kell, naponta többször is, hogy mindenkinek biztosítva legyen a szükséges vízellátása. Mivel nekünk is mindenből ugyanúgy ki kell vennünk a részünket, mint a helyieknek, így egy folyamatos, forgó rendszer alapján néha  a kutató központra azaz ránk, kerül a sor, hogy kivegyük a részünket ebben a nemes feladatban. Ezen a héten szombattól jövő hét szombatig mi felelünk azért, hogy mindenkinek legyen elég vize. A kutat egy nap 5x-6x kell pumpálni. A kút az erdőben van, ahogy mi itt nevezzük “moszkitó country”-ban. Igen, mint sejthetitek felhőkben vannak a moszkitók a kút környékén. Ide kell minden nap elmásznia közülünk valakinek, ahol egy benzines motorral működtetett szivattyút kell bekapcsolni, nagyjából annyi víz van a kútban, hogy egy alkalommal 5-6 percig lehet ezt működtetni. 

 

 

Ezen a környéken lakik egy csomó óriásteknős, illetve hatalmas szerencsénkre találtunk itt egy kis (gyerek) óriásteknőst is. Hihetetlenül aranyos volt, egyikőnk sem látott még ilyet ezelőtt. Ezek a teknősök lassan nőnek olyan hatalmasra amit a fotókon eddig látni lehetett és akár több mint száz évet is élhetnek, az emberi átlag életkort bőven meghaladva.

 

Érdekes belegondolni, hogy a kezembe tartott kis teknős minden valószínűség szerint bőven túl fogja szárnyalni az én életemet is és még akkor is ezen a szigeten fog boldogan élni, azokon a partokon cammogni, amikor már nem leszek.

A reggeli járőrözéskor két pisoniába ragadt madarat is találtunk. Ez a növény nagyon alattomos ellensége a madaraknak, a magjai bogáncs szerűen beleragadnak a madár tollába, össze vissza gabalyítva azt, amitől sokszor szegények röpképtelenek lesznek, majd ha nem érkezik időben a segítség, akkor a sok erőlködésben teljesen kifáradnak, kiszáradnak, éheznek, felrepülni nem tudnak és az éjszaka leple alatt a rákok martalékává válhatnak. Fontos része a munkánknak ezeknek a madaraknak a megtalálása és kiszabadítása. Szerencsére mindkét madarat sikerült megtisztítanunk és boldogan repültek tovább.

Tegnap nem jelentkeztünk, mert egyrészt betegszabadságra mentem pénteken és átvették a feladataim a többiek, kivéve a vendégek fogadását, mert az nem tartott sokáig és legalább csináltam valamit. Már sokkal jobban voltam, de általánosságban mindenki egyet értett azzal, hogy nagy valószínűség szerint kisebb napszúrást kaphattam a sznorizás közben, plusz valószínűleg inni sem ittam eleget a napokban a pisi meleg víz miatt, így fokozódtak a problémák. Ezért úgy gondoltuk én egy kicsit hosszabbított hétvégét kapok, bár tegnap amúgy sem volt már semmi fontos hátra, hiszen Freya és Jess kimenőt kaptak a hétvégére, Steve pedig velük együtt indulva vásárolni ment, így már fél1 környékén kiürült a sziget, a vadőrök java része is elment hétvégére, így délutáni időszakra talán összesen hárman maradtunk itt. Nagyon élveztük az üres ház és sziget nyújtotta nyugalmat, lehet én ilyen remete típus vagyok, de így még jobban tetszett mint eddig bármikor.
 

Estére hazaértek a bevásárlásokból és Alexnak és Tomnak is vendégei jöttek hétvégére. Alex vendégsége egy Praslinon élő kreol család, két gyerkőc, anyuka, apuka. Nagyon kedvesek, az este folyamán áthívtak magukhoz iszogatni, kártyázni és dominozni. A dominozásnak itt hatalmas kultúrája van, mindenki tudja, hogy kell játszani és az asztalokra hatalmas csapkodással kell lepakolni a következő dominot. Ez a vehemencia jellemző a kártyázásra is, tegnap arra tanítottak, hogy hogyan kell odacsapni kellő csattanással a kártyámat az asztalra. Remélem ennek még egyszer otthon, a távolinak tűnő Európában is hasznát veszem, ha máskor nem, akkor biztosan ha ki kell állni magamért. Olyan jól fogok tudni asztalt csapdosni, hogy csak na! Nagyon vicces és egyben jó is ez a más fajta életfelfogás, próbáljuk ugyan leírni és képeken át megmutatni, de ebben élni sokkal többet jelent ennél. Ezek az emberek rengeteget nevetnek, viccelődnek, más értékrendjük van az életben fontos és értékes dolgokról. Távol kerültünk a modern világ dolgaitól, itt maximum a szomszédodat-Alexet- hallod, ahogy énekel a rádióval egyhuzamban. (nagyon vicces élmény)

Tom vendége egy Curieuse-n dolgozó vadőr, akit Sherylnek hívnak és amerikai, nálunk alszik a hétvégén Freya és Jess szobájában, ő is nagyon rendesnek tűnik. Curieuse-n is működök ehhez hasonló önkéntes program, azzal a különbséggel, hogy ott fizetni kell, hogy részt vehessél benne, cserébe viszont a körülmények is kicsit magasabb szintűek és sokkal jobban pátyolgatják az önkénteseiket mint itt. Nálunk, Cousin-on is hasonlót terveznek a pletykák szerint bevezetni, már a folyamatos áramellátás luxusa is ennek lehet majd az előfutára, amit állítólag ennek a kutatóállomásnak a felújítása követ, kibővítik és átépítik az év folyamán.
 

Tegnap mi főztünk megint, most könnyű dolgunk volt, hiszen hétvégére csak hárman maradtunk önkéntesek Steve, Laci és én. Lencsés tésztát csináltunk, amiben fel tudtam használni az Alextól tanult lencse elkészítési folyamatot és végül egész jól sikerült. Az egészet egy hagymás, fokhagymás alapra tesszük, reszelünk hozzá répát (azt lehet kapni), majd egy hámozott paradicsom konzervet rakunk hozzá és kicsit karamellizáljuk. Ezek után kerülnek bele a fűszerek, oregánó, bazsalikom, vegeta (mind otthonról hozott), a német lány által ránk hagyott friss chili és friss petrezselyem, majd bele a konzerv borsó és az előre beáztatott majd olajon megfuttatott lencse is. Ezt hozzákevered a kifőtt tésztához és kész is. Meglepően finom lett és mivel elég limitált az alapanyagaink változatossága, így fantáziadúsan kell főzni, hogy ne legyen unalmas.

Tehát a német lány Judith is sajnos elment tőlünk, aminek én egyáltalán nem örültem, ő volt az egyetlen akit érdekelt a tisztaság és segített kitakarítani a konyhát, valamint mindig érdekes beszélgetési témái voltak könyvekről, pszichológiai tanulmányokról. Mondtam is neki, hogy nagyon fog hiányozni. Jövő hét pénteken pedig Freya utazik haza, így egy kis időre négyen maradunk majd.

Ha van jó, egyszerű recept ötletetek és megosztjátok facebook kommentben azt megköszönjük, ezzel is segítenétek hétről hétre a vacsoracsatáinkat. A fő alapanyagaink amik elérhetőek többnyire konzervek: bab, hámozott paradicsom, kukorica, borsó, gomba, rizs,csirkehús, marhahús, hagyma, fokhagyma, krumpli (de az drágának számít), tészták, lencse. Azt hiszem ezek a fő elérhető dolgok, ha eszetekbe jut valami, amit szivesen megosztanátok velünk, örömmel fogadjuk. Jövő héten az egyik napunkra kókusztejes ananászos csirkét tervezünk rizzsel, másik napra olaszos jellegű tésztát.

Ma pedig Alex vendégeivel este nagy BBQ bulit rendezünk és megtanulok Alextól eredeti kreol currys kókuszos csirkét készíteni.