Élet a Seychelles-szigeteken

Kettőt sem pislogtunk és máris vasárnap este van, véget ért a hétvége. Az egész hétvégére elmondható, hogy igyekeztünk annyi időt tölteni az óceánba amennyit csak lehet, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel.

Szombaton kora reggeltől egészen délig Fregatton pancsoltunk a hullámokban. A déli órákban a házban sziesztáztunk, mostunk és pihegtünk, majd délután ismét sznorizni indultunk. A főnökünk ajánlott egy új helyet, ahol legtöbbször szoktunk bemenni, ott ki van helyezve 3 bója, amikhez néha kikötnek a katamaránok, ide helyeztek ki kicsit mélyebben egy 4.-et és mondta nekünk, hogy ússzunk el oda is, mert egy igazán szép korallos rész van ott. Valóban az volt, végre láttunk unikornis halakat is, illetve a kedvenc halbarátaink, a denevérhalak is velünk úsztak.

Találkoztunk két nagyon mókás tintahallal is, akik közül az egyik megijedt tőlem és egy nagy adag tintát is kispriccelt magából. Nagyon kis bohémül kinéző lények ők, az egyik kedvenceim.

  

Vacsorára lángost sütöttünk, ami meglepően lángos szerűre sikerült, raktunk rá egy kevés sajtot és fokhagymát, illetve Aaronéknak is adtuk kóstolót belőle.

Este még itt voltak egy keveset Aaronék, újra és újra meglepnek ezek a fiúk azzal kapcsolatban mennyire udvariasak és jól neveltek a szó legjobb értelmében. Kate hívta át őket iszogatni, hoztak megint hatalmas hangfalat, minden kelléket, hogy hangos zenénk legyen és nem voltak éppen már szomjasak amikor megérkeztek. Én aznap este kellően fáradt voltam és nem sok kedvem volt egy nagy hajnalig tartó bulihoz és már előre elképzeltem, hogy itt bizony senki sem fog aludni hajnalig a tivornyázástól. Elmentem tusolni és közben Lacitól kérdezgették addig a srácok, hogy hol vagyok, csak nem elmentem aludni, mert akkor lehalkítják a zenét, hogy ne zavarjanak. Teljesen le voltam döbbenve. Este még kiültünk hozzájuk egy keveset beszélgetni, de nem sokkal később, hogy mi elköszöntünk és elvonultunk a szobánkba ők is elmentek haza Kate-et itt hagyva. Igazán kellemes csalódást okoztak emberileg ezzel számomra.

Ma reggeli után megpróbáltunk Vakoánál sznorizni egyet, mert úgy tűnt nyugodtabb a víz és tudtuk, lehet már az elkövetkező héten nem lesz erre többször lehetőségünk. A víz sokkal nyugodtabb volt ugyan, mint a múltkor, de én sajnos megint nagyon hamar tengeri beteg lettem (elég gyakran előfordul velem ha hullámok vannak), jó hosszú és viszontagságos utunk volt kifelé, viszont cserébe igen sok teknőst láttunk, a hőn áhított cápákat nem sikerült látni. Laci látott egy citromcápát valószínűleg, de extra gyorsasággal eltűnt szem elől.
  

Délben újra Aaronékhoz voltunk hivatalosak, betartotta az ígéretét és megmutatta, hogyan kell elkészíteni azt a banános kókuszos édességet, amit Aride-on kóstoltunk, illetve sütöttek Jules-al banán fánk szerűséget is. Mindkettő kifogástalanul finom lett.
  

 

  

Délután olvastunk, szunyókáltunk a függőágyakban a nagy hőség idején, majd ismét elmentünk sznorizni egyet a bójákhoz. Talán az egyik legtisztább látótávolságban úsztunk, amit tapasztaltunk itt, rögtön találkoztunk rájákkal, rengeteg nagy csapatban úszó hatalmas hallal, denevérhalakkal illetve leges legnagyobb örömömre sikerült egy fehéruszonyú szirtcápát is megpillantani. Sajnos elég szégyenlős volt, így csak viszonylag rövid ideig gyönyörködhettünk benne.
  

  

Este Aaron segített Kate-nek sült csirkemellet készíteni, így ők főztek nagyon finom vacsorát nekünk is. Igazán klassz dolgunk volt, holnaptól egy igen mozgalmas hét kezdődik, új önkéntesünk is érkezik, így várhatóan nem fogunk unatkozni.