Élet a Seychelles-szigeteken

Megint elkezdődött egy újabb hét, ezen a csodálatos helyen. Reggel elmentünk parttakarításra Lacival, nézegettük a partról a madarakat, gyönyörködtünk a kilátásban a reggeli kellemes időjárásban. Kate-el ellenőriztük a tündércséreink felét, meg kell tanítanom az összes fészek helyére amíg itt vagyunk. Szerencsére mindenki jól van és szépen gyarapodik ezen a héten is.

Az ebédszünet után, már csak a vadőrükre vártunk, hogy délután Praslinra menjük. Aaron és Jules viccelődött velem, hogy a pénteki bulink óta nem láttak, azt hitték feldobtam a talpam :D Aaronék napok óta látnak egy idetévedt madagaszkár fodyt a házuk körül, ami ma átjött ebédidőben a mi teraszunkra és az itteni seychelle fodykkal együtt csipegette a morzsákat tőlünk. Pont itt volt a főnökünk is, szegény kis helyes fody ellen rögtön statáriumot hirdetett, hogy meg kell fogni. Lacinak sikerült becsapdáznia őt, nem azért, mert elfogult vagyok, de biztosan állítom, hogy se a többi önkéntes, se a főnökünk nem kapta volna el nagyjából 15 perc alatt így a madarat. Ilyen szigeteken, mint a miénk igen komolyan veszik ezt, mert betelepítettnek tekintik a madarat. Bár ezek körül még szakmai viták lehetnek, mert sok szakkönyv azt írja nem tudják teljes bizonyossággal megmondani, hogy tényleg betelepített-e, hiszen már az első emberek akik felfedezték a szigeteket, beszámolnak hasonló madarakról történt megfigyelésekről és sok szigeten, mint például Aride, békésen élnek a seychelle és a madagaszkár fodyk egy helyen. Más nézetek szerint a két faj nem egymásra jelent veszélyt, vagy nem azért halt ki a seychelle fody más szigetekről, mert a madagaszkári kiirtotta, hanem, mert az emberek az egyre terjeszkedő infrastruktúrával kiirtották azokat a part menti, alacsonyan fekvő erdőket, melyek a seychelle fody létszükségletei.
  

Madagaszkár fody hím

Itt is megoszlottak a vélemények, hiszen Aaron és Jules nem akarta megfogni a madarat, békében figyelték őket a házuk körül, míg a főnökünk szegény madarat mindenáron a túlvilágra akarta száműzni. Mondtuk neki, hogy alig pár óra múlva megyünk Praslinra, vannak speciális madárzsákjaink, amikben el tudjuk vinni. Végül kénytelenek voltunk titokban kicsempészni a táskánkban, hiszen Praslinon ezek a madarak igen nagy számban élnek és senki sem kívánja őket eltávolítani onnan. Mondtam Lacinak és Michaelanak, hogy ha a madárnak egy tolla is görbült volna, tuti összepakolok azonnal és a következő hajón Praslinra tartanék. Természetesen értem és egyetértek vele, hogy ez egy komoly dolog itt és be kell csapdázni, de abszolút nem értem, ha  minden lehetőség adott arra, hogy visszavigyük oda ahol jelenleg is van, akkor miért nem az az első gondolata valakinek.
  

seychelles fody

A madarat végül szerencsésen elengedtünk a Nature Seychelles irodáinál, amíg a kannáinkat töltöttük meg ivóvízzel.

Ezek után Grand Ansera mentünk bevásárolni. így, több mint 6 hét után kihozzuk a maximumot a környék lehetőségeiből, a közelben lévő összes  kisebb indiai boltba bemegyünk, mert mindenhol találhat az ember valami hasznosat. Sajnos a sziget ezen a részén nem sok gyümölcsöt árulnak, de legalább azt megtanultuk hol találhatunk leggyakrabban banánt és mivel egy hétre előre kell vásárolnunk,így azt is sikerül néha megvalósítanunk, hogy az egyik boltban találunk még zöld banánokat, amíg később beérnek itthon a héten, a másik boltban találunk éretteket, amiket megeszünk a hét elején. Ha szerencsések vagyunk, akkor a benzinkútnál találunk avokádót és helyi banán vagy breadfruit chipset, sőt ma találtunk nagyon szimpatikus friss paradicsomot is (!!!!). El sem hinnétek mennyire tudja értékelni itt az ember. Utána még két helyre  szoktunk menni, az egyik egy nagy indiai bolt, ahol legtöbbször konzerveket, gyümölcslevet, tésztát, kenyeret érdemes venni, ami után egy helyi STC ugyanekkora boltba is érdemes átmenni, itt általában mindig van hagyma, fokhagyma, ha itt találsz a hétre fagyasztott húst inkább itt érdemes megvenni, mert sokkal tisztábbak a hűtőik. Itt vásárolni menni mindig meglepetés, hétről hétre változik az amit a boltban találsz. Néha nincs semmi friss szinte, néha találsz egy két jó dolgot, sohasem lehet előre tudni.

Ezek után ha mindent a csónakba pakolsz, akkor még a part melletti újabb kis boltba is betérsz, hogy sört és rumot vásárolj, egyrészt közel van a csónakhoz és nem kell sokat cipelned, másrészt, amíg a csónak indulására vársz addig is megihatsz egy hideg sört a vásárlás után elfáradva. Ma Kate és Steve is kérte, hogy sört hozzunk és mi is venni akartunk magunknak a hétre néhányat, plusz Aaron-nak, Julesnak és Samnak is akartunk venni, hogy visszahívjuk őket a péntek este viszonzásául. így vittünk egy egész rekesz sört visszaváltani a szigetről, majd az üres rekeszt tele pakoltuk sörrel. Látni kellett volna az eladó arcát, ahogy beállítottunk vele a kasszához. Mondtuk neki, hogy ez a szigetes elzárt élet, mindenki sört akar a lakatlan szigeten…

Amíg a csónakra vártunk találkoztunk az Aride-os csapattal is, a mi hajónk mellé volt a sajátjuk is lehorgonyozva, így a két szigetes csapat a mólón ülve eliszogatta a sörét, majd mindannyian visszaindultunk a saját lakatlan szigetünkre a naplementében. Egy darabig versenyzett a két csónak egymás mellett, de nekik sokkal könnyebb gumicsónakjaik vannak, az ő partra szállási viszonyaikhoz és szigetükhöz az használható jobban.

A visszaérkezésünk után átvittük Aaronnak, Samnek és Julesnak a söröket és iszogattunk velük, amíg ők főztek maguknak és nekünk is megtanítottak aranyalma chatney félét készíteni közben. Hihetetlen mennyire jól főznek, tényleg egészen kifogástalan mind a tisztaságuk, mind az ételek tökéletes fűszerezése. Megint megkínáltak abból amit sütöttek, bonito halat filéztek, majd pici szeletekre vágva olajban megsütötték őket. Ezek után wok szerű edényben pároltak apróra vágott répát káposztát, szójaszósszal, kakukkfűvel és utána hozzákeverték a kisütött halat. Semmi, de semmi hal íze nem volt, tényleg kifogástalanul finom volt. Ismét egy jó estét töltöttünk el velük, nagyon éveztük, hogy ismét betekintést kaphattunk hozzájuk.